Egyre több bizonyíték van arra is, hogy a súlyos pikkelysömörösök körében nagyobb a szívroham, a stroke, és a szívbetegségek okozta halál kockázata.
A magas vérnyomás a szívbetegségek kialakulásának nagy kockázatáért felelős, ám a pikkelysömörhöz való kapcsolatát korábban nem vizsgálták a magas vérnyomású betegek körében.
A pikkelysömör a lakosság 2-4 százalékát érintő gyulladásos bőrbetegség. Az anyagcsere szindróma, a magas vérnyomás, az elhízás és a keringési problémák nagyobb eséllyel fordulnak elő pikkelysömörös betegek körében.
A pennsylvaniai Perelman Orvostudományi Egyetemen végzett új kutatások a pikkelysömör súlyossága és a magas vérnyomás súlyossága közötti összefüggést vizsgálta azok körében, akik mindkét betegségben senvedtek.
Egy nagy-britanniai egészségügyi reprezentatív mintát felhasználva a kutatók 1322 magas vérnyomású és pikkelysömörös beteg, valamint 11977 magas vérnyomású, ám pikkelysömörben nem szenvedő beteg adatait vizsgálta és vetette össze.
Az eredmények egymást erősítő összefüggést mutattak a magas vérnyomás és a pikkelysömör között. Tehát minél súlyosabb a beteg pikkelysömöre, annál valószínűbb, hogy súlyosan magas a vérnyomása is.
A súlyosan magas vérnyomást a kutatás során szisztolés (140 mm Hg vagy annál magasabb) és diasztolés (90 mm Hg vagy magasabb) vérnyomásra osztották szét, melyet klinikai körülmények között mértek meg.
„A jelenlegi kutatásunk a comorbid betegség és a magas vérnyomás kapcsolatát segít megérteni. Kutatásunk eredményei azt jelzik, hogy jobb klinikai módszerekre van szükség. Hatékonyabban kell kezelni a pikkelysömörös betegek vérnyomását, különösen azok körében, akiknél elterjedtebb a betegség, tehát a bőrfelület legalább három százalékát érintő.” - mondták a tanulmány írói.
Milyen egyéb tényezők befolyásolhatták az eredményeket?
Az életkor, nem, testtömeg százalék (BMI), dohányzás, alkoholfogyasztási szokások befolyásolhatták az eredményeket. Ezen felül egyéb orvosi rendellenességek, mint a cukorbetegség, a veseproblémák, vagy a szívproblémák is különböző eredményeket mutattak, amelyeket a kutatók figyelembe vettek az eredmények elemzésekor.
Mivel a kutatási adatok nagy mennyiségűek és reprezentatív forrásból származnak, a kutatók hisznek benne, hogy eredményeik generalizálhatóak. Az efféle kutatások azonban azt nem mutatják be, vajon a pikkelysömör befolyásolja-e a magas vérnyomást, vagy fordítva, a vérnyomás állapota befolyásolja a pikkelysömör súlyossági szintjét.
A kutatás másik limitációja az lehet, hogy a súlyosan magas vérnyomás diagnózisát csupán egyszeri mérési eredményből vezették le a rendszeres és többszöri eredmények átlaga helyett. Emiatt a magas vérnyomás néhány résztvevő esetén lehet, hogy csupán pillanatnyi probléma volt.
A kutatás azt is bemutatja, hogy mind a pikkelysömörös, mind a nem pikkelysömörös betegek ugyanakkora eséllyel kaptak magas vérnyomás gyógyszereket, és a gyógykezelés létének esélyét nem befolyásolja a pikkelysömör súlyossága.
A szerzők kijelentették, hogy további kutatásokra van szükség a krónikus gyulladásos megbetegedések, mint a pikkelysömör, és a magas vérnyomás kapcsolatának megismeréséhez. A jövőbeli kutatások során a pikkelysömörös betegek vérnyomás csökkentő kezelései különböző fajtáit is vizsgálni kell, és azt, a javuló vérnyomás befolyásolja-e a pikkelysömör súlyosságát.