A méz az egyik legősibb gyógyhatású készítmény. Egy természetes édesítőszeren túl a mézet évezredek óta alkalmazza a népi orvoslás. Régen mindent mézzel gyógyítottak a torokfájástól a nyílt sebekig.

A nektár összegyűjtése során meglátogatott virágoktól függően a méz sokféle növényi kemikáliát, úgynevezett fitokemikáliát is tartalmazhat, amelyek közé az antioxidánsok, a flavonoidok, és a fenolok is tartoznak. Ezek a komplex összetevők is hozzájárulhatnak a méz egészésgügyi hatásaihoz. 

Az elmúlt években felfedezték, hogy a méz felettébb érdekes tulajdonságokkal bír. A méhek által kiválasztott fehérjék például, amelyek segítségével a virágok nektárjából mézet készítenek, antibakteriális, gombaölő, és vírusellenes hatással rendelkezik.

Mézet az allergiákra? 

Sokan úgy hiszik, hogy a mézfogyasztás csökkentheti az allergiák kialakulásának esélyeit, főképp akkor ha a mézet helyi gazdaságban készítik, ahol a méhek azokat a növényeket látogatják meg, amelyek nagy valószínűséggel az allergiás tüneteket okozzák. Ez az elmélet szerint a helyi méz nagyjából vakcinaként működik az otthona közelében megtalálható allergénekkel szemben, hiszen olyan polleneket juttat szervezetébe és szoktatja meg őket testével, amelyek egyébként allergiás reakciót váltanának ki. 

Ez az érzékenységet csökkentő terápiához hasonlatos, amely során a beteget fokozatosan és rendszeresen szoktatják hozzá az először nagyon higított, majd egyre nagyobb dózist tartalmazó allergénhez. Ez a hosszú távon alkalmazható terápia csökkenti szervezete érzékenységét bizonyos allergénekre, hiszen fokozatosan szoktatja meg szervezetével a bajt okozó anyagokat. A kezelés a legtöbb esetben eredményes, immunrendszere nem fog túlzottan reagálni az allergénre. 

Nem egyértelmű kutatási bizonyítékok

Bár a méz alkalmazása allergia gyógyítására nagyon csábító, egyértelműen nem bizonyították még hatékonyságát. Bár a legtöbben elhiszik, hogy a helyi gazdaságokban készített méz védelmet nyújt a helyi allergénekkel szemben, ezt nem támasztja alá elegendő tudományos bizonyíték. 

Egy 2002-es, a Connecticut Egyetemen végzett kutatás során tesztelték ezt az elméletet. A kísérlet során 36 résztvevőt vizsgáltak meg, akik mind allergiás légzőszervi panaszokkal küzdöttek, amelyek a szezoonális orra kiterjedő allergiákra jellemző, és tünetei között a vörös, viszkető, vizenyős szemek, az eldugult orr és orrfolyás, valamint a tüsszögés sorolhatóak fel. A résztvevőket három csoportba osztották. Az egyik csoport résztvevőinek nyers, szűretlen, helyi gazdaságból származó mézet adtak. A második csoportnak többféle forrásból származó, szűrt és pasztörizált méz fogyasztását írták elő, a harmadik csoportnak pedig mesterséges édesítőszerrel méz ízűre alakított kukoricaszirupot adtak. A résztvevőknek tíz napig napi egy evőkanálnyi mézet (vagy a harmadik csoport esetében placebot) kellett elfogyasztaniuk és közben fel kellett jegyezniük tüneteik változásait és szükség esetén gyógyszeres kezelést is alkalmazhattak tüneteik kordában tartására. A csoportok résztvevői a vizsgálat alatt nem tudták, melyik mézet vagy szirupot fogyasztják. A kutatás végére egyik csoportnál sem mértek jelentős változásokat, tehát a helyi termelésű méz ugyanannyira nem csökkentette az allergiás tüneteket, mint a méznek álcázott kukoricaszirup. 

Ezzel szemben egy nemrég elvégzett finn kutatás szerint a nyírfa pollenre allergiásak körében a pollennel dúsított mézet fogyasztók körében 60%-kal csökkentek a tünetek. A kutatás során a résztvevők a pollen szezon előtt öt hónapig fogyasztottak nyírfa pollennel dúsított vagy átlagos mézet. A pollent tartalmazó méz segítette az allergiás reakciók csökkentését, azonban azt be kell látni, hogy a pollent tartalmazó méz nem azonos a helyi gazdaságban termesztett mézzel, az tehát tisztázatlan marad, a méznek milyen szerepe van, és van-e szerepe az allergiás tünetek csökkentésében. 

Az azonban egyértelmű, hogy a méznek helye van a gyógyhatású készítmények között és a konyhában is, bár úgy tűnik, nem játszik szerepet a szezonális allergiák tüneteinek csökkentésében. Tartalmaz viszont rengeteg olyan kémiai anyagot, amelyek közösen sikeresen pusztítanak el rengeteg olyan baktériumot, amelyek gyulladást okozhatnak. 

Arra mindenképpen figyeljen oda, hogy egy éves kor alatti gyermeknek semmi esetben se adjon mézet mert az nagyon ritka esetben életveszélyes ételmérgezést okozhat egy benne található baktériumspóra miatt. Ezek a mézben található spórák lenyelve növekedésnek indulhatnak a csecsemők emésztőrendszerében és potenciálisan halálos mérget juttathatnak a gyermek szervezetébe. Egy éves kor után már biztonságos a méz fogyasztása. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!