A fertőzöttekben hamar kialakul az immunrendszer gátlása, kiterjedt gyulladásos tünetek mellett. A gyulladásos elváltozások döntően az erek falát érintik, melynek következtében súlyos vérzések jelennek meg test szerte, miközben a véralvadást szabályzó rendszerek is összeomlanak. Ennek következtében létfontos szervek működése áll le, kialakul a sok szervi elégtelenség, melynek következtében a betegek vérzéses vagy szeptikus sokk tünetei közt halnak meg.

Az Ebola vírus nem egy vírus, hanem egy gyűjtőnév, amely több vírust takar. A közös bennük, hogy valamennyien a filovírusok családjába tartoznak. A filovírusok mérete 50-14000 nm és valamennyien RNS vírusok.

A betegek 60-90%-a esik áldozatául a fertőzésnek. Hatásos vakcinával vagy gyógyszerrel máig nem rendelkezünk.

Éppen ebből a megfontolásból az elmúlt napokban több betegnél próbálkoztak olyan gyógyszeres kezeléssel, amit az influenza vírusok ellen fejlesztettek ki, mivel az influenza vírusai is az RNS vírusok népes közösségének a tagjai. Ez néhány esetben látványos gyógyulást eredményezett, míg más esetekben teljesen hatástalannak bizonyult.

Bár sokan leírják, de nem igaz. Az Ebola vírusok nem alkalmasak biológiai fegyvernek, mivel felhasználójukra éppen akkora veszélyt jelentenek, mint az áldozatokra.

Az első ebolás beteget 1967-ben Nyugat-Németországban kezelték, Marburg városában. Ott mutatták ki a betegből a filovírust, melyet akkor ott Marburg vírusnak neveztek el. Ma már tudjuk, a Marburg vírus is egy Ebola vírus variáns. Rá egy évre a betegség az akkori Jugoszláviában is megjelent.

1976-ban Zairében tört ki egy nagyobb járvány, melynek a fókuszpontja egy kis folyó mentén volt, amit Ebolának neveznek. Ez a kis folyó lett ennek a szörnyű betegségnek a névadója. Az akkori járvány során a fertőzöttek 60-90%-a halt meg. 1992-ben Szudánban, majd Elefántcsontparton tört ki egy újabb járvány, ahol a betegek kb. 60%-a halt bele a fertőzésbe. Ekkorra már világossá vált, hogy a szudáni és a zairei Ebola törzs között vannak különbségek és ez abban is megnyilvánult, hogy utóbbi prognózisa valamivel jobb, mint az előbbié. 

A jelenlegi járvány a teljes közép-afrikai régiót érinti, de úgy tűnik nem egy törzs, hanem kettő szedi az áldozatait. A rettegett zairei mellett a Bundibugyó típus is jelen van. Ez utóbbi a legjobb indulatú, de a betegek halálozása itt is eléri a 25%-ot. Ez magyarázza az eltérő eredményeket, és valószínű ez az oka annak, hogy egyes betegek bizonyos antivirális szerekre jól reagálnak, mások meg nem.

A mai napig nem tudjuk pontosan, hogy az Ebola vírus hordozója milyen állatfaj lehet (most a legvalószínűbb jelölt egy trópusi denevérfajta).

Tipikus zoonózisként kezdődött minden (állatról emberre terjedő betegség), de mára már a betegek túlnyomó többsége nem azért lett beteg, mert valamilyen állattól megfertőződött, hanem azért, mert egy másik embertársa fertőzte meg. 

Úgy látszik, napjainkban a vírus fajt váltott és a hét és fél milliárdos emberi populáció kiváló célpontnak tűnik számára.

A kezdeti tünetek nagyon hasonlítanak az influenzára: magas láz, izomfájdalmak, hányás, majd hasmenés, általános gyengeség, rossz közérzet, de azután a helyzet hamarosan sokkal súlyosabbra fordul. Az immunrendszert a vírus leblokkolja, az erek falának súlyos gyulladása alakul ki, melynek következtében véres széklet, vérhányás, valamint súlyos belső vérzések alakulnak ki a betegnél. A véralvadás jól szabályozott rendszere összeomlik, létfontos szervei a paciensnek egymás után leállnak és a beteg a sok szervi elégtelenség tüneteinek következtében vagy vérzéses, vagy szeptikus sokk következtében veszti el az életét.

Látható, hogy a kezelése rendkívül bonyolult és sokszor eredménytelen.

Régi szabály, de attól még igaz: a járványt mindig ott kell megfogni, ahol kitört. A világ vezetőinek az ostobasága, önzése következtében úgy tűnik, ezt a lehetőséget lehet, hogy már elszalasztottuk, behurcolt esetek vannak már az USA-ban és Spanyolországban is.

Mindkét esetben kezdetben az történt, hogy ismert ebolás beteget szállítottak haza gyógykezelésre, és otthon az őket kezelő személyzet néhány tagja fertőződött meg. Ez is elképesztő hiba, de mégsem ettől kell tartanunk igazán. A múlt héten halt meg az USA-ban egy olyan beteg, aki egészségesnek hitte magát, és annak is tűnt, amikor az USA-ba érkezett. A betegség tünetei azután már ott mutatkoztak rajta. A jelenlegi prevenciós intézkedések nevetségesek és teljesen hatástalanok. A repülőtéri lázmérés még viccnek is rossz, hiszen a betegség lappangási ideje 2-21 nap, és mivel nem a világ összes országa léptetett életbe karantént a közép-afrikai régió országaival szemben, így kis kerülővel bárki bejuthat az USA-ba, az EU-ba és a világ bármely más országába is.

Talán most még a 24. órában lehetne hatásosan lépni és elfelejteni az olyan ostobaságokat, hogy mi nem az országokat, hanem az Ebolát akarjuk karanténba zárni, de ehhez a világ vezetőinek pár órán belül meg kellene világosodniuk és anyagi, technikai és tudományos forrásaikat azonnal oda kellene csoportosítaniuk a közép-afrikai régió országaiba!

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!