A vírusok evolúciójának a filogenetikai analízise azt mutatja, hogy ezek a vírusok legkevesebb tízezer éves múltra tekinthetnek vissza.

A jelenlegi járvány okozói (zairei, szudáni és Bundibugyó típusok) már nem ilyen régiek, de ezek is legalább 800 éves múltra tekintenek vissza.

A filovírusok okozta első dokumentált emberi megbetegedés több, mint 45 évvel ezelőtt történt. Az emberen kívül a főemlősökre is nagyon veszélyesek, sőt, az Ebola Reston kizárólag csak a majmokat pusztítja, míg az emberben nem terjed. Ha mégis elkapjuk, akkor a tünetek egy közepes influenzához hasonlóak és nem szednek áldozatokat.

A filovírusok RNS vírusok, és ezeknek a vírusoknak a genetikai állománya koránt sem olyan stabil, mint a DNS vírusoké (a DNS vírusok a Parvo, Papova, Herpeto, Adeni és POX nemzetségbe tartoznak).

Mára már szintre biztossá vált, hogy a filovírusok a trópusi gyümölcsevő denevérekben „éldegéltek”. Őket is megbetegítik, de nem pusztítják el. 

Miután az ember ezeknek a denevér fajoknak az élőhelyeit elfoglalta az utóbbi ötven évben, sőt, ezek a kis bőregerek felkerültek az étlapunkra is, eljött az ideális pillanat a vírus számára, hogy fajt váltson. Az, hogy a vírusok fajt váltanak, egyáltalán nem szokatlan jelenség. 

Gondoljunk csak az eredetileg a szárnyasokban élő influenza vírusaira, amik ezt a lépést már pár ezer évvel ezelőtt megtették, és azóta különböző fajaik évről-évre különböző súlyosságú járványokat okoznak. Kb. 30 évente egy-egy világjárvány (pandémia) kitörésének is elszenvedői vagyunk. Az egyik leghíresebb ilyen pandémia éppen az 1918-ban indult „spanyol nátha” volt, mely több áldozatot szedett, mint a II. világháború.

Ebola szerű vírusok azonban nem csak Afrikában vannak. A már korábban említett Ebola Reston a Fülöpszigetekről lett széthurcolva (az elmúlt harminc évben itt sokkal nagyobb erdőirtások voltak a terület arányában, mint Amazóniában). 

A legtöbb megbetegedést a szudáni ebola vírus okozta, 53-66%-os halálozási rátával. A Bundibugyó halálozási rátája 25-40%.

A Marburg vírus viszonylag kevés embert fertőzött meg idáig, de a halálozási rátája elérte a 90%-ot.

A vírusok penetrációja az emberi népességben tehát kb. 50 ével ezelőtt elkezdődött és napjainkban ennek a folyamatnak a felgyorsulását tapasztalhatjuk. A vírusok változásának a molekuláris evolúciós sebessége viszonylag gyors, így kicsi a remény egy univerzális oltóanyag kifejlesztésének.

Ha lesz is hatásos védőoltás, az a legjobb esetben is úgy működhet, mint ahogy azt az influenza esetében látjuk. Bizonyos törzsek ellen jó lesz, míg másokra nem hat.
A Marburg vírus szintén a gyümölcsevő denevérekben éldegélt, majd a nagy nyugat-afrikai víztározókhoz közeli  aranybányák környezetében okozott pusztító járványokat. A „véres arany” ebben az esetben nem szimbolikus, hanem nagyon is valóságos értelmet nyert.

Az emberiség lélekszáma a nyolcmilliárdot közelíti. Mint befogadó faj, ideálisnak látszik a filovírusok számára. Minél több embert betegítenek meg, annál mélyebb gyökeret eresztenek ezek a vírusok az új fajban.

Ezért elégtelen a világ vezetőinek a hozzáállása még mindig ehhez a kérdéshez. A szorosan vett járványügyi feladatokon kívül elsőrendűnek látszik a népesség robbanás megfékezése, melynek további halogatása mérhetetlen sok szenvedést fog zúdítani utódainkra. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!