Hát ennél egyszerűbb talán nincs is - gondolhatnánk, de nem így van. Az éhhomi vércukor meghatározás fontos a diagnózishoz, de önmagában gyakran elégtelen. Ilyenkor a 75g-os per os (szájon át történő) cukorterhelést szoktuk a betegnél elvégezni, ami már közelebb visz a helyes diagnózishoz.

Van azonban két olyan laborparaméter, ami akkor is jó felvilágosítást ad a betegségről, ha éppen az aktuális napon elvégzett vércukor vizsgálatok negatív eredményt adnak. Az egyik a fruktózamin szint meghatározása, a másik a hemoglobin A1C szintjének a mértéke.

A túlsúly és elhízás a 2-es típusú diabétesz előszobájának tekinthető

Fruktózamin szint

Normális körülmények között a fruktózamin szintje a szérumban kevesebb, mint 2,6 mmol/l. Ha ennél magasabb értékeket mérünk, akkor a cukorbetegség nagyon valószínű. Minél magasabb a fruktózamin szint, annál biztosabb, hogy a betegnek az elmúlt hetekben a vércukor értékei kórosan magasak voltak.

Hemoglobin A1c (HbA1c)

A másik a hemoglobin A1c érték meghatározása. Ez a hemoglobinféleség kb. 5,2-5,6 %-ot tesz ki normálisan, és ha magas, akkor arról informál ugyancsak, hogy az elmúlt egy-két hónapban a betegeknek a vércukor értékei mennyire voltak magasak. 

Ma azt ajánljuk, hogy a cukorbetegeknél ez az érték lehetőleg ne haladja meg a 7-7,5%-ot. Ma ez utóbbi jobban elterjedt a klinikai gyakorlatban, mint a fruktózamin meghatározása.
 
Az elhízás a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. 

A napi kalória bevitel korlátozása az esetek többségében nem nélkülözhető. Ahhoz, hogy ezt megtehessük jó, ha tudjuk, hogy mennyi kalóriát igényel az ember egy nap.

Hozzávetőleges meghatározásában segíthet az alábbi formula:

Napi energia igény (kcal/nap)

1, Normális testsúly X 32 - könnyű fizikai munka esetén
2, Normális testsúly X 40 - közepes fizikai terhelés esetén
3, Normális testsúly X 48 - nehéz fizikai munka esetén
1g fehérje: 4,1 kcal
1g szénhidrát: 4,1 kcal
1g zsír: 9,3 kcal 
Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!