Ma népbetegségnek számít, a szakma diabetes mellitusnak, magyarul, egyszerűbben cukorbetegségnek hívják.

Két alapvető formáját különítjük el. 

Az 1-es típusú cukorbetegekben a hasnyálmirigy szigetsejtjei valamilyen ok miatt elpusztulnak, nincs a betegeknek inzulinjuk, így az inzulin felfedezése óta ezek a betegek inzulinnal jól kezelhetők. Az inzulin felfedezését megelőzően ez a forma gyors halálhoz vezetett.

Három és fél ezer évvel ezelőtt hindu orvosok diagnosztizálták először a betegséget, megfigyelvén, hogy az ilyen betegek vizeletét előszeretettel lepik el a hangyák. A kínaiak ezt vitatják, szerintük az édes vizelet betegséget (tang niao bing) ők fedezték fel először, de ez mindegy is, különösen annak fényében, hogy a legtöbb cukorbeteg a világon éppen ebben a két országban található. Csakhogy ezek döntő többsége nem az 1-es típushoz tartozik (hazánkban ezeknek a betegeknek a száma kb. 50 ezer fő), hanem a 2-es típusba.

Itt alapvető eltérést találunk, mert ezekben a betegekben kezdetben nem kevesebb, hanem több inzulin található, mint normálisan, viszont döntő többségük elhízott, és ezért náluk az inzulin kevésbé hat, ezért termel többet belőle a pankreász, ami azonban egy idő elteltével ezen sejtek fokozatos pusztulását eredményezi, részben a túlhajtott hormontermelés, részben a magas vércukor okozta cukormérgezés (glukotoxicitás) miatt.

Ilyen beteg hazánkban kb. 300 ezer van, de a tényleges szám ennél sokkal magasabb lehet. Kis, de tényleg csak kis túlzás, ha azt mondjuk, minden elhízott kövér ember gyakorlatilag potenciális cukorbetegnek tekinthető. Csak idő kérdése, hogy a betegségük mikor mutatkozik.

Mivel Indiában és Kínában az utóbbi harminc évben megszűnt az alultápláltság, az éhínség, rengeteg köztük az elhízott, következésképpen cukorbeteg ember. Itt él a legtöbb cukorbeteg a világon.

Az elhízás és a kettes típusú cukorbetegség közti összefüggés nem vitatható, mint ahogy az sem, hogy a cukorfogyasztás és az elhízás is kéz a kézben jár. Ma kb. 70kg cukrot fogyasztunk évente, ami elképzelhetetlenül sok. Az 1700-as években ez nem haladta meg az évi 35dkg-ot!

Ha besétálunk egy történelmi múzeumba, elcsodálkozhatunk, hogy pár száz évvel ezelőtti őseink milyen karcsúak voltak, páncéljaik, még az erős lovagoknak is ma gyerekméretűeknek tűnnek.

A szervezetünk cukor igénye 0g! A sejtek működéséhez a cukor valóban nem nélkülözhető, de azt sejtjeink a kellő mennyiségben elő tudják állítani a táplálékkal elfogyasztott összetett szénhidrátokból, illetve néhány aminosavból is. 

Amíg az üdítőkben sütikben, krémekben, fagylaltokban, alkoholos italokban meghatározó a cukor, addig nevezhetjük ugyan a kettes típusú cukorbetegséget korunk pestisének, de a hasonlat nagyon is sántít, mert a pestist egy rajtunk kívülálló kórokozó okozta, míg a 2-es típusú cukorbetegséget mi magunk idézzük elő elképesztő étkezési szokásainkkal.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!