Cukorbetegség, low carb diéták

Lényegében arról van szó benne, miszerint a különböző diabetes típusok, mint 1-es TD, Mody, LADA, 2-es TD, valójában egy és ugyan azon betegséget jelenti, csupán annyi a különbség köztük, hogy a betegség kialakulásának a sebessége és megjelenésének az időtartama eltérő.

Az alapvető közös ok a hasnyálmirigy béta sejtjeinek kóros működése, aminek számtalan oka van, és ennek következtében 11 szervre kiterjedő működési zavar lép fel mindenkiben, súlyosbítva az inzulin hiányból adódó tüneteket.

A hasnyálmirigy béta sejtjei kb. 40 E inzulint termelnek naponta. Normális körülmények között egy egység inzulin kb. 4g szénhidrát beépülését segíti elő, következésképen a napi szénhidrát igényünk 160g. Ebből a 160g-ból 135g-ot az agy éget el, mert a központi idegrendszer a cukrok égetésével biztosítja napi energia igényét. A fennmaradó 25g- szénhidráton osztozik a többi szervünk és szövetünk. Az agy a szervezet legnagyobb kalória fogyasztója nyugalomban, kb. a bevitt energia 25%-a megy el az agyműködés biztosítására, míg a második legnagyobb energia fogyasztónak a szív (kb. 22%). 

Csakhogy, míg az agy szinte kizárólag szénhidrátokat fogyaszt, addig másik létfontos szervünk, a szív viszont az energia igényének túlnyomó részét a zsírsavak égetéséből fedezi. 

Ez nagyon bölcsen van így kitalálva, hisz ezzel elkerülhető, hogy az élet szempontjából a két legfontosabb szervünk egymással versengjen a  megszerezhető táplálék vonatkozásában.

Ezért is helytelenek a „low carb” diéták, hiszen az agy így is, úgy is megköveteli a napi 135g szénhidrátot, amit ha nem viszünk be a szervezetünkbe, akkor a sejtjeink a saját fehérjéit kezdik lebontani és abból készít szénhidrátokat az agyunk számára. A legnagyobb fehérjeraktárunk az izomszövet. Ezért aki low carb diétát fogyaszt, az csak úgy előzheti meg az izomtömeg vesztést, ha étrendjében megemeli a fehérjék mennyiségét, azért hogy ebből készítsenek a sejtjeink cukrot és ne az izomszövetünkből. Ez igen költséges módja annak, hogy az agyat tápláljuk, ráadásul a napi 0,8g/tskg ajánlott fehérje mennyiséget értelemszerűen jócskán túl kell lépni, ami hosszútávon igencsak megterheli veséinket, májunkat.

De akkor hogyan lehetséges az, hogy a cukorbetegek többsége, akik inzulin kezelésre szorulnak, jóval több inzulint kapnak, mint napi 40NE? 

Ennek az az oka, hogy a betegekben különböző súlyosságú inzulin rezisztencia alakult már ki, ezért náluk, egy egység inzulin nem 4g szénhidrátot visz be a sejtekbe, hanem csak kettőt vagy még annyit sem. Az inzulin rezisztencia kialakulásának számtalan oka van, de köztük a legfontosabb az elhízás. Ezért kell törekedni arra, hogy a cukorbetegek ne hízzanak el és ez fordítva is igaz. Aki túlsúlyos (elhízott), az mindenképpen inzulin rezisztenciában is szenved, még akkor is, ha vércukor értékei még normálisak, mivel ilyenkor a hasnyálmirigy többlet inzulin termeléssel igyekszik kompenzálni a problémát. Ez persze azt eredményezi, hogy idővel a hasnyálmirigy béta sejtjei kimerülnek, tehát nem követünk el nagy hibát, ha azt állítjuk, hogy minden elhízott ember cukorbeteg (már), vagy lesz a fent részletezett okok miatt.

Sokszor csak terheléses vércukor vizsgálattal derül ki a betegség, ami sokaknak meglepetést okoz, mert a cukorbetegség kezdetben semmi tünetet nem okoz (később majd annál többet). 

Mint írtam, a cukorbetegségnek sok oka létezik, de közülük az egyik legfontosabb az elhízás, és ezt a tényezőt módunkban áll befolyásolni, míg más okokat többnyire nem, pl. vírus fertőzés okozta béta sejt pusztulás, autoimmun betegség okozta béta sejt pusztulás, a hasnyálmirigy súlyos betegsége, gyulladások, rosszindulatú daganatok, stb. A cukorbetegek száma riasztó mértékben növekszik az egész világon, így nálunk is. Kb. hatszázezer honfitársunk szenved tőle, és több százezren vannak, akik nem is tudják, hogy már cukorbetegek. A fő ok az étkező asztalnál keresendő. Nem árt erre gondolni már most, mielőtt belevetnénk magunkat a téli nagy evészetekbe