A cukorbetegség egyik rettegett szövődménye a láb sérülése, ami nagyon nehezen gyógyul és a meglévő ér és idegkárosodások következtében a lábon kialakult sebek nehezen gyógyulnak.
Gyakran a sebek kifekélyesednek, ami az amputáció felé vezető út egyik mérföldköve lehet.
Tehát a cukorbetegeknek nagyon kell óvniuk a lábuk épségét. Akkor miben járjon a beteg?
Először is, hogyan ne: a cukorbetegnek a mezítláb történő járkálás tilos!
A papucsok és szandálok is kifejezetten kerülendők, még a meleg nyárban is.
A magas sarkú és körömcipők sem ajánlottak.
A cukorbetegek cipője legyen elől jó széles, a talpa lehetőleg gördülő formában kiképzett. A jó talpbetét nélkülözhetetlen az egyenletes súlyeloszlás végett.
A zokni soha ne gyűrődjék meg és kerüljük azokat a zoknikat, amik határozott varrásvonalakat mutatnak. Ezek a varrásvonalak a bőr felmaródását okozhatják, tehát a zokninak ne legyen varrásvonala.
A neuropathia miatt a beteg hideg télben nem érzékeli, hogy a lába már jég hideg és tovább sétálgat, ami nagyon káros. A nagy hidegben csak rövid, könnyű sétákat tegyen, mert ennyi idő alatt nem hűl ki a lábuk.
Ha ennek ellenére a legkisebb lábseb is kialakul, azt ne próbáljuk otthon gyógyítani, hanem haladéktalanul mutassuk meg a diabetológusnak, vagy a bőrgyógyásznak.
A lábkörmöket ne vagdossuk, hanem reszeljük, és egyáltalán semmilyen éles tárggyal a lábhoz ne közelítsünk.
Minden fürdés után a lábat gondosan szárazra kell törölni és alaposan meg kell vizsgálni, hogy nincs-e rajta valamilyen kezdődő bőrfelmaródás. Az ép hámot célszerű gyengéden bedörzsölni a lefekvés előtt egy kis krémmel.
A gombás lábkörmök szakorvos által kezelendők és naponta ellenőrizendők.
A legfontosabb ebben az esetben is érvényes, a betegségeket sokkal jobb megelőzni, mint a kialakult elváltozást kezelni.