A középkor legnagyobb orvosa, Avicenna még nyílt sebre is ajánlotta, de azután hamar feledésbe merült, mert az így kezelt sebek kezdetben nagyon gyorsan gyógyultak, majd a beteg állapota hírtelen leromlott és pár nap alatt meghalt.
A Jeruzsálemet védő keresztes lovagok ezt már jól tudták, ezért a csata előtt az istállóban kardjaikat jól megforgatták a lótrágyában, mert az ezzel okozott sebet, még ha az nem volt halálos, az ellenség csak maximum pár nappal élhette túl (korai biológiai hadviselés).
A székletterápia háromszáz évvel ezelőtt teljesen eltűnt az orvosi praxisból, hogy mára újult erővel visszatérjen.
Az antibiotikumok kiterjedt használatával súlyos bélflóra károsodást okozunk magunknak. Illúzió azt gondolni, hogy a bifidus essensis tartalmú kefirek, joghurtok ebben védenek minket.
A normális bélflórát legalább ezer féle baktérium, érzékeny közössége alkotja, de ma sem tudjuk pontosan leírni, hogy milyen a normális bélflóra. Azt gondoljuk, hogy az egészséges ember széklete normális bélflórát tartalmaz.
A clostridium difficile fertőzések előretörése következtében egy nagyon nehezen kezelhető bélfertőzés terjedt el világszerte. Ráadásul a clostridiumok is megváltoztak és az újabb törzsek már három féle toxint termelnek és ezzel pusztítják az emberi szervezetet.
A korábban sikeresnek vélt gyógyszeres kezelés mára már nem az. A hazai felmérések szerint a kórházban szerzett antibiotikus kezelés után kialakult clostridium difficile fertőzöttek mintegy 26%-a egy éven belül meghal.
A beöntéssel kivitelezett egészséges széklet transzplantáció azonban már sok reménytelennek tűnő beteget gyógyított meg. Ma a széklet transzplantáció indikációt kizárólag ez az egy kórkép képezi, bár a kezdeti sikerek miatt sokan próbálkoznak más betegségekben is az eljárást alkalmazni a gyógyulás érdekében.