Napjainkban messze a leggyakoribb oka a hasi műtéteknek az epekövesség. Ha ennek az okait keressük, akkor előbb meg kell ismerkednünk a tényekkel.

De Langen professzor egy több, mint negyven évvel ezelőtt közölt tanulmánya, mely a sajnos a feledés homályába veszett, világos magyarázattal szolgál. 

Tíz éven át Indonéziában több mint egymillió háromszázezer embert megvizsgálva csak kettőnél találtak epekövességet és ez a két fő is kínai bevándorló volt.

De Langen a miértre egyértelmű választ ad. Az indonézek átlagos kalória felvétele 2.100 kcal/nap volt, miközben többségük erős fizikai munkát végzett. Az elfogyasztott étel szinte 100%-ban növényi eredetű volt, ezen belül a növényi zsírok felvétele 9-51g közt változott. A napi só fogyasztásuk, dacára a trópusi hőségnek, csak 5g volt (emlékeztetőül nálunk ez 17g/nap). Az étrendjük jó minőségű rostokban gazdag volt.

Az ugyan ezen a klímán élő európaiaknak az értékei sokkal rosszabbak voltak, mivel ők ott is folytatták megszokott étrendjüket, bár kétségtelen, hogy a gyümölcsfogyasztásuk jelentős mértékben megnövekedett.

Kő kövön nem marad? Kő kövön nem marad?

Kimondható a megfigyelései alapján, hogy az epekőbetegség valódi oka a húsfogyasztás, a szükségesnél több kalória bevitele, a magas só fogyasztás, az állati eredetű zsiradékok elterjedt használatában és a jó minőségű élelmi rostok hiányában jelölhető meg.

Így marad a laparoszkópos műtétek sokasága, mivel a kialakult epeköveket mai tudásunk szerint hatékonyan feloldani nem tudjuk és a kiújulásuk is nagyon gyakori (ami érthető, hiszen csak az epehólyagot távolították el és nem a rossz étrendi szokásokat metszette el a sebész kése).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!