Nap, mint nap kapunk híreket arról, hogy a koronavírus újabb és újabb mutációi jelennek meg (angol, dél-afrikai, brazil, New York-i, cseh, stb.) és ezek a mutáns törzsek lényegesen fertőzőbbek, mint az eredeti „vad” vírustörzs volt. A másik gond pedig az, hogy úgy tűnik, a korábbi védőoltások hatása is csökkenést mutat velük szemben.

Az, hogy az RNS vírusok genetikai állománya nem stabil, nagyon régóta jól ismert tény. Ezek a vírusok sokkal gyakrabban mutálódnak, mint a stabilabb DNS vírusok, de a kérdés az, mi az oka annak, hogy az új mutánsok egyre fertőzőképesebbek és egyre jobban ellenállnak a korábbi védőoltásoknak? Mintha egy titokzatos erő kényszerítené őket, hogy ebbe az irányba változzanak.

Nos, ez az erő nem is olyan titokzatos, jól ismert jelenség, amit szelekciós nyomásnak neveznek. Miről is van szó?

Ez a jelenség akkor alakul ki leginkább, amikor a védőoltások beadásával lassan haladunk, így sok embernél előfordulhat az a helyzet, hogy már koronavírussal fertőzött, amikor a védőoltást megkapja, csak még a fertőzés klinikai tünetei nem alakultak ki nála. Ilyenkor a betegben  az eredeti koronavírus törzs nem tud elterjedni, mert az oltóanyag által kiváltott antitestek és a sejtes immunválasz tagjai őket közömbösítik, de a szervezetben keletkező mutáns vírusok közül azok, amik oly módon változtak meg, hogy az immunválaszt hatékonyabban tudják kikerülni, előnybe kerülnek. Ez a betegnél elhúzódóbb lefolyást eredményezhet, de az igazi gond nem itt van, hanem ott, hogy ha ez a beteg megfertőz egy másik, védettséggel nem rendelkező embert, akkor ő benne már az új mutáns fog majd sokszorozódni. A szelekciós nyomás természetes körülmények közt is megfigyelhető, de az oltogatással ezt a szelekciós nyomást jelentős mértékben növeljük és ez történik éppen napjainkban.

Mit jelent mindez, mik a tanulságok, amit le kell ebből vonni minél előbb?

Az oltásokat fel kell gyorsítani annyira, amennyire ez csak lehetséges.

Az oltási kampánnyal párhuzamosan a lehető legszigorúbb karantént kell fenntartani, így védve ki, hogy az oltott, de még nem védett emberek megfertőződjenek.

Tehát az oltás és a karantén nem egymás alternatívái, hanem egymás kiegészítői, és csak együtt alkalmazva őket lehetünk sikeresek a járvánnyal szemben.

Ha nem így teszünk, akkor rövid időn belül az eddig elkészített védőoltások elvesztik a hatásukat, tehát lehet újra kezdeni az egészet, új vakcinákat kell elkészíteni, újra kell majd oltani mindenkit és a járványnak így soha nem lesz vége vagy csak nagyon hosszú idő elteltével számíthatunk javulásra.

Az új oltóanyagok elkészítése számtalan problémát vet fel pl. a vektor vakcinák vonatkozásában. Ezek az oltóanyagok egy ártalmatlan vírust használnak fel arra a célra, hogy általuk bejuttassák a sejtjeinkbe azt az információt, ami révén a szervezetünk hatékony immunválaszt képes produkálni a koronavírussal szemben. Igen ám, de a korábbi oltásnál felhasznált vírusok újra már nem használhatóak, mivel az immunrendszerünk már megismerkedett velük és legközelebb közömbösíteni fogja őket, mielőtt még elvégezték volna a feladatukat. Ilyen vakcinák: Astra Zeneca, Sputnik V vagy a hamarosan forgalomba kerülő Johnson & Johnson vakcina is. Az elölt vírust tartalmazó vakcinák (pl. Sinofarm) szintén veszítenek az erejükből és az új mutáns törzsekkel kell majd új oltóanyagot készíteni.

Az RNS vakcinák esetében annyiban jobb a helyzet, hogy a megváltozott vírus RNS darabkát könnyebb technológiailag az új oltásba applikálni, ezáltal az új oltóanyag könnyebben készíthető el. A legjobb az lenne, ha nem kanyarodnánk be ebbe az utcába, amit csak a tömeges, gyors oltásokkal és az ezzel párhuzamosan fenntartott szigorú karanténnal kerülhetnénk el.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!