Cáparák?

Az immunrendszer összetett működése két alapvető síkon zajlik.

Az első a természetes vagy más néven vele született immunitás. Ennek az immunitásnak a kódja DNS-ünkben rögzült, és egyedről egyedre öröklődik. Erről az immunitásféleségről egyébként igen keveset tudunk, de tény, hogy a nem gerinces élőlényekben, szivacsokban, puhatestűekben, rovarokban, férgekben kizárólag ez az immunitásféleség létezik csak.

Hatékony, nagyon is az, de még sem eléggé. Ezt ellensúlyozandó, ezek az élőlények igen gyorsan képesek szaporodni,  regenerálódni (pl. a középen ketté vágott gilisztából két giliszta lesz) és ezzel ellensúlyozni immunrendszerük esetleges hiányosságait.

A fejlettebb, gerinces fajokra a természetes immunitás mellett egy másik, kifinomultabb és hatékonyabb eszközökkel dolgozó hadsereg bevetésére is szükség van, ez pedig a tanult, vagy más néven adaptív immunitás. 

A tanult immunrendszer célzott csapásokra képes a kórokozóval szemben, ellentétben a természetes immunitással. Itt már kialakul az immunmemória, azaz az immunrendszer emlékezik arra, hogy korábban volt-e dolga már ezzel vagy azzal a kórokozóval, viszont az immunválasz nem azonnali, mint a természetes immunitás esetében, hanem két hét időtartamot igényel és ez a tudás a következő generációra nem örökíthető át, ellentétben a természetes immunitással.

Kb. 450 millió éves múltra tekint vissza és a T meg a B limfocita családba tartozó sejtek alkotják.

A T család tagjai közvetlenül képesek az idegent elpusztítani, míg a B sejtek antitesteket termelnek ellene, és azok pusztítják el a kórokozót.

Na, most a kérdés az, hogy a természetes vagy a tanult (adaptív) immunválaszt kívánjuk-e erősíteni? Látjuk, nagyon nem mindegy. Az előbbi genetikailag programozott, tehát ott nem sok tér nyílik annak a befolyásolására. Azaz, ez így nem pontos. Rombolni hatékonyan tudjuk, kemikáliákkal, ionizáló sugarakkal, terhesség előtti vagy a korai heteiben történő alkohol, drog és egyéb káros anyagok fogyasztásával.

A tanult, vagy más néven szerezett immunrendszer, mint láttuk, tanítható. Erre szolgálnak a védőoltások (pneumococcus vakcinák, influenza, kanyaró, rubeola, hepatitis B, diftéria, stb. oltóanyagok). A legyengített vagy elölt kórokozó bejuttatásával a szervezetünkbe immunválaszt generálunk, és a kialakuló immunmemória révén, védettséget szerzünk a valódi kórokozóval szemben is. A védettséget egyszerre biztosítják a T és a B sejtek is. A B sejtek immunglobulinokat termelnek. 

Öt nagy immunglobulin családot különböztetünk meg, de mindegyikben közös az, hogy ezek az immunglobulinok nehéz és könnyű láncokból épülnek fel. Leginkább egy Y-ra hasonlítanak és két nehéz és két könnyű lánc képezi a vázukat. 

Érdekes tény, de a tevék, a lámák, az alpakák, a cápák csak nehéz láncból felépülő immunglobulinokkal rendelkeznek, náluk a  könnyű láncok nem léteznek. Ami nagyon fontos, hogy ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, de az immunrendszerük igen hatékony ezeknek a fajoknak. Innen származik a legenda, mely természetesen nem igaz, mi szerint ezekben a fajokban nincs rákos megbetegedés. Van köztük is, de sokkal ritkábban fordul elő, mint más fajok esetében.

Ezért azt gondoljuk, hogy ezeknek a nehéz láncoknak a kisebb darabjait (fragmentumait) nagyon is jól hasznosíthatjuk olyan autoimmun betegségekben, amelyekben a saját immunglobulinjaink felelősek a szövetkárosításért. 

Sőt, ezek a nehézlánc töredékek képesek arra is, hogy bizonyos daganat sejteket szelektíven felismerjenek, és hozzájuk kötődve azokat elpusztítsák, ezért a tumor terápiában igen nagy lehetőségként számolnak velük a kutatók.

Évezredes megfigyelése az ayurvédikus orvoslásnak, hogy a tevetej és a zebu tej sokkal erősebb gyógyhatással bír, mint bármilyen más állat teje. Ezért a jógik általában ezt a két tejféleséget fogyasztják, ha csak tehetik. Itt ér össze az évezredes megfigyelés és a modern tudomány. Mert nem csak az immunrendszer tanítható.