A fruktóz, vagy más néven gyümölcscukor lehet a felelős korunk elhízás járványáért, a köszvényért és bizonyos daganatos betegségek kialakulásáért.

Miért is veszélyes a fruktóz? 

Erre a kérdésre válaszolunk, de előbb egy kicsit nézzük meg, mi is a fruktóz. Sok féle cukor létezik (pl. glukóz, galaktóz, maltóz, stb.), de talán azzal kezdeném, hogy a közönséges kristálycukor egy glukóz és egy fruktóz molekulából áll.(tehát egy diszacharid). A cukrokra a sejtjeinknek szükségük van, kb. napi 160g az ajánlott dózis, de ezt nem direkt formában, hanem összetett szénhidrátok formájában kell bevinni és ezekből majd fokozatosan szabadul fel a sejtek számára szükséges mennyiségű cukor.

A sejtekbe kerülő cukrok foszforilálódnak, ez a cukor anyagcsere első lépése. És itt van az igazi bökkenő! Amíg a glukóz foszforilációja jól szabályozott, addig a fruktóz esetében ez messze nincs így. 

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

A sejt, ha érzékeli, hogy bővében van a kémia energiának, akkor a cukrok foszforilációját képes fékezni, azonban a fruktóz ebből a  szempontból kivétel. A fruktóz lebontásának a sebessége kizárólag a fruktóz mennyiségétől függ. Addig falják a sejtek a fruktózt, amíg csak van. Azonban a sejtek a fruktózt tárolni csak úgy tudják, ha azokat zsírsavakká alakítják át, mivel a máj is csak kb. 170g szénhidrátot képes elraktározni, az izmok pedig még ennél is kevesebbet.

Tehát a felesleges fruktózból zsírsavak lesznek, amik a belek közti zsírszövetbe (viscerális zsírszövet - ez játszik döntő szerepet a szív és érrendszeri betegségek kialakulásában), valamint a májban és a bőr alatti zsírszövetben tárolódik. A napi fruktóz fogyasztásunk kb. 100g, de az ajánlott mennyiségnek nem lenne szabad meghaladnia a 25g-ot. Sőt, még ez is soknak tűnik!

Mivel a fruktóz foszforilációja akadálytalanul zajlik, következésképpen ehhez sok ATP  molekula kell, ami a defoszforiláció során AMP-vé, majd húgysavvá alakul át. És itt jön a második csavar a történetben. A sok fruktóz emeli a húgysav szintet, ami növeli a szív és érrendszeri betegségek gyakoriságát, és a magas húgysav szint előfeltétele a köszvény kialakulásának is.

Mivel a fruktóz ilyen jól és könnyen hozzáférhető a sejtek számra, így természetesen imádják a rákos sejtek is. Főleg a hasnyálmirigy rák sejtjei eminens fruktóz fogyasztók. Amerikai kutatók szerint, ha nincs fruktóz, ez a rendkívül rosszindulatú rákféleség sokat szelídül, pl. áttét képző hajlama jelentős mértékben korlátozódik.

Csakhogy a fruktóz mindenütt ott van. Az összes szénsavas üdítőben, a 100%-os gyümölcslevekben, a mézben, a kristálycukorban, porcukorban (mindegy hogy barna vagy fehér) és bizony az édes gyümölcsökben is. Ezért a gyümölcsfogyasztásunkat is ésszerű határok közé kell szorítani. Vannak olyan összetett szénhidrátok, főleg a zöldségekben, az avokadóban, az édesburgonyában, a rizsben és a krumpliban, amikből a lebontásuk során nem képződik fruktóz, míg pl. a búza és főleg a kukorica szénhidrátjaiból sok fruktóz képződik. Ipari méretekben a fruktózt a kukoricából állítják elő és ezzel édesítenek szinte mindent (befőtteket, lekvárokat, gyümölcsleveket, üdítőket, csokikat, sütiket, krémeket, édes túrókat, gyümölcsjoghurtokat!). Hála ennek a gyakorlatnak, az elhízás mára világméretű járvánnyá terebélyesedett. Aki sok fruktózt fogyaszt, az nem képes lefogyni, sőt, állandóan hízni fog, akármennyit is sportol. Tehát ha el akarjuk kerülni az elhízást, a köszvényt, a szív és érrendszeri betegségeket, a rákbetegségek egy jó részét, akkor kerüljük a fruktózt, amennyire csak lehet. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!