Testünk sejtjeinek élete és halála jól szabályozott keretek között folyik. A programozott sejthalál folyamata szervezetünk normál funkciója, melynek segítségével védekezik a különböző károsodások ellen. De a sejtek halálának lehetnek mellékhatásai, s ha zavar keletkezik a folyamatban, akkor bizony egészségünk veszélyeknek lesz kitéve.

Több mint 50 milliárd sejt pusztul el szervezetünkben minden egyes nap. Ez azonban nem random mód történik, hanem finoman szabályozott biológiai mechanizmus révén, melynek neve sejthalál.

A többsejtű organizmusoknak, mint amilyen az ember is, szűk keretek között kell tartaniuk sejtjeik számát. Ez könnyű feladat lenne, ha a sejtek nem osztódnának, azonban a szervezet néhány része, mint pl. a vér, a bőr, a belek belső fala, stb. folyamatosan új sejteket termelnek.

A sejthalál megakadályozza a fölösleges és károsodott sejtek felhalmozódását. Ez az egyensúly, a homeosztázis, elengedhetetlen az egészséges organizmusok fenntartásához és a betegségek megelőzéséhez. De szintén elengedhetetlen ez a folyamat a szervezet védekező mechanizmusa számára is, a vírusokkal vagy baktériumokkal fertőzött sejtektől is így szabadul meg szervezetünk.  

Normális körülmények között a pusztuló sejteket az immunrendszer újrahasznosítja, de sajnos a programozott sejthalál nem minden esetben üzembiztos folyamat.

Ha a dolgok nem megfelelően működnek, annak súlyos következményei lehetnek. A rák, az autoimmun betegségek, az idegkárosodások a normál sejthalál és megtisztulás hibáival állhatnak szoros kapcsolatban.

Több út, egy végkifejlet

Egy sejt többféle módon is elpusztulhat. Akárhogyan is következik ez be, az elpusztult sejt nem maradhat a többi sejt között. Ekkor lépnek színre a fagociták, amik speciális fehérvérsejtek és képesek felfalni a haldokló sejteket.  

A haldokló sejtek által kibocsájtott „találj meg” jel révén felkutatják a haldokló sejteket, majd az „egyél meg” jel után felfalják azokat. Ők nyitják meg a kaput a gyulladások előtt is.

Apoptózis

Az apoptózis a sejthalál leggyakoribb formája. Apoptózis során a sejt kisebb részekre esik szét, amiket a fagociták könnyedén felfalnak. Az apoptózist gyakran a DNS károsodása vagy az alacsony oxigén felvétel indítja el. Lyukakat üt a miokondriumok membránján, amik az oxigént energiává alakítják át, s ha a mitokondrium károsodott, az egyenes út a sejt pusztulásához.

Az apoptózis folyamatát külső ingerek is elindíthatják, amik aktiválják a sejtek halál receptorait.

Hogy megkönnyítsék a fagociták dolgát, erős „találja meg” és „falj fel” jeleket bocsájtanak ki magukból.

A sejthalálnak lehetnek még további formái, mint pl. a nekrózis, autofágia, stb.

Ha a sejthalál szabályozott folyamatában vagy annak kiváltó tényezőiben zavar lép fel, az olyan katasztrofális betegségek kialakulásához vezethet, mint a rák, autoimmun betegségek (túl kevés sejthalál) vagy degeneratív betegségek (túl sok sejthalál).

Amikor beüt a baj

A ráksejtek az immunrendszer megkerülésének és a sejthalál elkerülésének nagymesterei. Számos rákfajta olyan kifinomult mechanizmust fejlesztett ki, melynek segítségével eltéríti azokat a jeleket, amik kiadják a parancsot a sejthalálra. Ezeknek a jeleknek a kiiktatásával elkerülik a sejthalál folyamatát és elkezdenek terjedni a szervezetben.

Néhány rák elleni készítmény a normál folyamatot próbálja visszaállítani annak érdekében, hogy elpusztítsa a rákos sejteket.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!