A H2 receptor blokkolók, vagy más néven Hisztamin receptor antagonisták még mindig az egyik legerősebb és leghatékonyabb fegyverek a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) ellen. Míg a savlekötők, mint a Maalox, a Mylanta, vagy a Tums időszakosan gyógyítják a krónikus savas refluxot, nem biztosítanak elegendő időt a sav által megviselt nyelőcső gyógyulására. Ilyenkor jönnek képbe a H2 receptor blokkolók.

Ezek közé a gyógyszerek közé tartoznak a cimetidin (Tagamet HB), a famotidin (Pepcid AC), a nizatidin (Axid AR) és a Ranitidin (Zantac 25, Zantac 75, és Zantac 150).

Hogyan hatnak? 

A savlekötőkkel ellentétben, amelyek semlegesítik a gyomorsavat, a H2 receptor blokkolók megakadályozzák a gyomor sejtjeinek hisztamin termelését és ezáltal csökkentik a savtermelést. A H2 receptor blokkolók nem hatnak olyan gyorsan, mint a savlekötők, azonban hatásuk tovább tart, így elegendő időt biztosítanak a sérült szövetek gyógyulásának. 

Bár a visszaesés mértéke magas a H2 receptor blokkolók szedésének abbahagyása után, az Amerikai Gasztoenterológiai Szövetség felmérései szerint a H2 receptor blokkolók okozta gyógyulás mértéke 40-80%-os. A legjobb eredményeket azok körében mérték, akik nagyobb dózisban és gyakrabban szedték a gyógyszert. Nagyobb hatású gyógyszereket vénykötelesen, orvosa beleegyezésével tud beszerezni. 

Cimetidin

A cimetidint az 1960-as években fejlesztette ki a Smith, Kline & French (ma GlaxoSmithKline) gyógyszergyártó cég Tagamet néven, valószínűleg ez a világ első nagy sikerű gyógyszere. A GERD-es tünetek mellett a cimetidin a gyomorégést és a túlzott gyomorsavtermelés egyéb tüneteit is gyógyítja. 

A cimetidin a legrégebbi H2 receptor blokkoló, ezáltal a legnehezebben tolerálható is. Néhány gyakori mellékhatása közé tartozik a hasmenés, a szédülés, és a fejfájás. Azonnal menjen orvoshoz, ha ennél komolyabb reakciókat tapasztal, mint például az alábbiak: 

    kékes bőrszín,
    véraláfutások vagy vérzés,
    mellkasi szorító érzés, 
    súlyos köhögés,
    szédülés vagy nem tiszta gondolkodás,
    láz,
    viszketés,
    kiütések,
    rohamok,
    az arc, az ajkak, a nyelv, vagy a nyak duzzadása, 
    sípoló légzés. 

Famotodin

A gyógyszert a Yamanouchi Gyógyszerészvállalat fejlesztette ki, majd a '80-as években a Merck gyógyszeripari vállalat dobta piacra. Manapság a Pepcidine és a Pepcid AC márkanév alatt kaphatóak.  

A famotodin a cimetidinhez hasonlóan működik, csöökkenti a savtermelést. Általában jobban tolerálható a cimetidinnél, azonban hasonló mellékhatásai lehetnek. 

Nizatidin

A famotodinhoz hasonlóan a '80-as évek közepén jelent meg ez a gyógyszer. Az Eli Lilly gyógyszergyártó cég állítja elő, napjainkban Axid márkanév alatt. A GERD tüneteinek gyógyítása mellett a famotodint a betegség súlyosabb mellékhatásainak gyógyítására is alkalmazzák, mint például a nyelőcső kimaródása. Általában jól tolerálható gyógyszer, ám akut túladagolás előfordulhat. 

A túladagolás tünetei a következőek: 

    gyors légzés,
    hányinger, 
    rángások, 
    hányás. 

Azonnal étesítse orvosát, ha a fenti tünetek bármelyikét tapasztalja. 

Ranitidin

A ranitidint Boehringer Ingelheim kezdte el gyártani a '70-es évek közepén, Zantac márkanév alatt. A famotodinhoz hasonlóan a GERD és annak súlyosabb mellékhatásainak gyógyítására alkalmas. Ha ranitidint szed, ugyanazokra a jelekre figyeljen, mint a fentebb felsorolt gyógyszerek esetében. 

H2 receptor blokkolók vs. Protonpumpa gátlók

Tizenegy, 1997 és 2011 között végzett kóreai kutatás eredményeit összehasonlítva kiderült, hogy azok körében, akik széleskörben elterjedt protonpumpa gátló szereket szednek (mint a Nexium, a Prevacid, és a Prilosec), megnövekedett veszélye van a csonttöréseknek a H2 blokkolót szedők eredményeihez képest. 

Bár a protonpumpa gátlókat tartják a GERD kezelésekor a lehetséges legjobb választásnak (a savak 98%-át blokkolja a H2 receptor blokkolók 70%-os eredményéhez képest), mellékhatásaik miatt mégis lehet, hogy megéri a H2 blokkolók szedése mellett dönteni. Felmérések szerint a protonpumpa gátlót szedők körében 54%-kal nagyobb a csigolyatörés esélye, és 31%-kal nő a csípőcsont törésének esélye.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!