Beethoven zenéjét vizsgáló kutatások szerint a zeneszerző rendszertelen szívverésben szenvedhetett, mert zenéiben hallhatóak zenei aritmiák.
Ötletük eredetét a Perspectives in Biology and Medicine című orvostudományi magazinban jelentették meg.
Beethoven 200 éve hozta létre mesterműveit, nagyon kevés megbízható adat lelhető fel egészségi állapotásól és esetleges betegségeiről. A leggyakrabban süketségét emlegetik, amely miatt erősebben érezhette saját szívverését, ezzel szó szerint szívét követve hozhatta létre zenéit.
Különféle elméletek léteznek arról, hogy Beethoven sok egyéb egészségügyi problémában is szenvedett, köztük a májelégtelenség, túlzott alkoholfogyasztás, veseelégtelenség, gyulladásos bélproblémák, abnormális csontszerkezet romlás, és a Paget betegség is felsorolható.
Zachary D. Goldberger, a jelenlegi kutatás első számú szerzője, a Washington Egyetem Kardiológiai tanszékének professzora a következőt nyilatkozta:
„Nem tudjuk bizonyítani, vagy megcáfolni azt, hogy Beethoven szenvedett a felsorolt betegségekben, mivel a 18. században nem léteztek a mai diagnosztikai tesztek. Emellett több évszázados orvosi leírásokra hagyatkozunk, amely alapján igyekszünk boldogulni.”
Zenei elektrokardiogramok szívritmus zavart mutatnak Beethoven műveiben
Az aritmia során a szívben mérhető normális lökések megváltoznak. Ennek hatására a szívritmus rendszertelen (fibrilláció), túl gyors (tachycardia), túl lassú (bradycardia), vagy túl korai (korai összehúzódás) lehet.
A kutatás során a csoport Beethoven több művének ritmusát is megvizsgálta, és olyan mintázatokat találtak, amelyeket Goldberger professzor zenei elektrogramnak nevezett, a ritmus úgy olvasható, mint egy modern szívritmus teszt eredményei.
A ritmusben hirtelen, váratlan változások következnek be a zenében, amely azonos a rendszertelen szívverés jellemzőivel, néha túl gyors, néha túl lassú, vagy egyszerűen rendszertelen.
Az egyik általuk vizsgált mű Beethoven vonósnégyesénenk utolsó pillanatai voltak, ez a Cavantina. Beethoven állítólag elsírta magát a mű írása közben.
A Cavantina közepén a mű hangszíne hirtelen megváltozik. Ez a jellemző a nem kiegyensúlyozott ritmussal együtt rossz érzéseket kelthet, amelyet sokan a légszomjhoz hasonlítottak.
„A szekció aritmikus lénye megkérdőjelezhetetlen” - nyilatkozták a szerzők.
Vajon „szívnehézsége” miatt Beethoven nyomást érzett szívén?
Beethoven a mű lejátszására vonatkozóan a német „beklemmt” utasítást adta, amely nehéz szívűt jelent. A kutatók szerint ez egyrészt szomorúságot is jelenthet, viszont szó szerint értelmezve a szívre nehezedő szorító érzést is jelentheti, amely a szívelégtelenség egyik jele.
A kutatócsoport Beethoven egyéb műveiben is felfedezték az aritmiát, például a Zongoraszonátában (A-flat major, Opus 110) és a Les Adieux szonáta nyitányában is (E-flat major, Opus 81a), amelyet Beethoven 1809-ben írt, amikor Napóleon ostrom alá vette Bécset.
Goldberg professzor a következőképp nyilatkozott:
„Ezek a zenei aritmiák egyszerűen Beethoven zsenialitásának kifejeződései is lehetnek, de az sem kizárható, hogy bizonyos darabjai során szívverését követte, így létrehozva minden idők néhány legnagyobb mesterművét".