Az évtizedek óta tartó Framingham megfigyelési program szerint az első számú rizikófaktor a magas vérnyomás betegség.

A második legfontosabb ok a cukorbetegség. A betegek mintegy fele nem is tud róla, hogy cukorbetegségben szenved, de a cukorbetegek várható halálozási aránya kétszerese a nem cukorbetegekéhez képest.

Mindenkit magas vérnyomás betegnek kell tekinteni, akinek az orvosi rendelőben 5 perc pihenés után a vérnyomása meghaladja a 140/90-es értéket, nemtől, kortól függetlenül.

Ma a világon kb. 400 millió ismert cukorbetegről tudunk (ebből százmillió Kínában és 80 millió Indiában él).

A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a szempontjából szinte mindegy, hogy 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegről van szó, mert az idő előre haladtával az 1-es típusú cukorbetegek is olyanná válnak a rizikófaktorok vonatkozásában, mint ha 2-es típusúak lennének: elhíznak, a vérnyomásuk megnő, a húgysavszint kórossá válik, felgyorsul az arterioszklerózis folyamata). A szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a valószínűsége nem a cukorbetegség súlyosságával, hanem annak időtartamával mutat szoros kapcsolatot.

Csakhogy a 2-es típusú cukorbetegség kialakulása, még ha a hajlam erősen adott is rá, évtizedekkel késleltethető, vagy akár egy egész életen át megakadályozható a betegség, ha testsúlyunkat az ideális érték közelében tartjuk (BMI kb.25), sokat mozgunk, egészségesen étkezünk, kerüljük a dohányzást, a felesleges stresszt.

A cukorbetegség és a magas vérnyomás betegség együttes fennállása a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a valószínűségét a sokszorosára növeli, illetve aki már ilyen betegségben szenved, ott a várható élettartamot jelentősen csökkentik.

Mindkét betegség egyre fiatalabb életkorban megjelenik, bár pontos hazai adataink nincsenek.
Tennivalónk pedig van bőven, hiszen hazánkban az infarktus okozta halálozás még mindig két és félszerese a nyugat-európai átlagnak, ezért a születéskor nálunk várható átlagos élettartam 10 évvel kevesebb, mint Európa nyugati részén és ez a különbség köztünk az elmúlt 25 évben nem csökkent! (az utóbbi húsz évben nálunk nőtt a várható élettartam kb. 5 évvel, de Nyugat Európában ez a növekedés az említett időszakban nagyobb volt, így az olló nem szűkült, hanem tovább tágult köztünk és köztük).

A hangsúly a megelőzésen van. Az eredmények 80%-ért a megelőzés és csak 20%-ért a hatékonyabb orvosi ellátás a felelős.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!