MOTTÓ

„A természet kegyelmét ontja bőven:

A fűben, virágban és a kőben.

Ó nincs a földön oly silány anyag,

Mely így vagy úgy ne szolgálná javad;

De nincs oly jó, melyben ne volna vész,

Ha balga módra vele visszaélsz."

 

A WHO definíciója szerint az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya. Attól tehát még, hogy valaki nem beteg és nem fogyatékos, nem következik automatikusan, hogy egészséges is. Az egészségnek számos dimenzióját ismerjük: a biológiai egészség mellett rendkívül fontos a lelki, mentális, emocionális és szociális egészség is.

Az egészség értékének növekedése modernkori jelenség, egészségünket számos tényező együttesen határozza meg: környezetünk, társadalmi berendezkedésünk, szociális érzékenységünk, személyi kapcsolataink és öröklött tulajdonságaink.

Nekünk, modernkori embereknek nem csak az a meghatározó, hogy meddig, hány éves korunkig élünk, hanem hogy életünk során hány évet töltünk el egészségesen. Az ún. DALY mutató ennek megállapítására szolgál. A WHO világranglistája alapján a leghosszabb életre és a legtöbb egészségesen eltöltött évre a sok halat és kevés állati zsiradékot fogyasztó japánok számíthatnak. Az egy főre jutó egészségügyi kiadásokban világelső USA lakossága csupán a 24. ebben a rangsorban, megelőzik őket az ausztrálok, a franciák és a svédek is. A WHO szakemberei szerint ennek oka az, hogy az USA-ban csak a gazdagabb rétegek élvezhetik a modern egészségügy előnyeit, a lakosság legszegényebb 2,5%-a olyan egészségi állapotban van, mint Közép-Afrika egyes országainak lakói. A gazdagok tehát mindennél jobb egészségi állapotnak örvendhetnek, míg a nyomorgók életkilátásai nem jobbak a harmadik világban élőkénél.

Magyarország 62. ezen a listán, megelőz minket Lengyelország, Bulgária és Mexikó is és messze elmaradunk Szlovéniától (34.) és Csehországtól (35.). A világon jelenleg a legrosszabb helyzet Sierra Leoneban van, ahol a statisztika alapján a születendő gyermekek még 26. életévüket sem érik meg.

Általánosságban mindenki tudja, hogy az egészségtudatos életmód (ideális testsúly, rendszeres testmozgás, alkohol és kávé fogyasztásának mérséklése, dohányzás kerülése, pozitív gondolkodás) csökkenti a betegségek előfordulásának kockázatát. A megkérdezettek 85%-a ezzel tisztában van, mégis ugyan ezen emberek túlnyomó többsége dohányzik, rendszeresen fogyaszt alkoholt és BMI-indexe sem megfelelő.     

Részletek a Szívorvos vallomásai című könyvből:

„Tihanyi László még fiatalember. Tele az agya és a szíve rengeteg ötlettel, üggyel. Tihanyi László már főorvos. Véleményére adnak, idézik és olvassák.

Tihanyi László rendkívül kellemes ember, finoman, halkan beszél. Megszokta, hogy meghallgatják, természetesnek tartja, hogy figyelnek rá. Tihanyi László szerény, szerényen öltözött és rendkívül mértéktartó ember. Talán nem is tud kiabálni, hangoskodni, ordítozva vitatkozni sem. Ő valóban kedves a betegeivel, Őt valóban kedvelik. Tihanyi László jó ember és jó orvos.

…

Pályafutásom során nagyon sok orvossal találkoztam, de egy kezemen meg tudom számolni azokat, akik valóban tudásuk és személyiségük lévén nagy hatással voltak rám. Egyikük szavajárása volt, hogy: "Ne sajnáld a beteget, hanem gyógyítsd!" Tiszteltem ezt az embert, de soha nem tudtam ezzel a gondolattal teljes mértékben azonosulni. Kollégám arra utalt, hogy a sajnálat elvonhatja a figyelmet az eredményes és hatékony munkától, de én nem vagyok gép, és úgy gondolom, lehet egyszerre mindkettőt megtenni.

…

Nagyon sok beteget mai tudásunk szerint nem tudunk meggyógyítani, de kezelni minden beteget tudunk. Mi nem az örök életre esküdtünk, amikor átvettük a diplománkat, hanem arra, hogy segítünk a rászorultakon. Ha nem tudjuk meggyógyítani őket, akkor a kezelést alkalmazzuk. Beteget magára soha nem hagyunk. Ez ugyanolyan cserbenhagyásnak minősülne, mint az elgázolt embert otthagyni a zebrán, vagy a fuldokló mellől elevezni a tengeren. A betegek gyógyításra vágynak, de ha azt nem kaphatják meg, mert tudásunk korlátai nagyon is nyilvánvalóak, akkor a kezelést alkalmazzuk.

…

A közhelyekkel mindig hadilábon álltam. Számtalanszor hallottam, hogy a betegnek mindig igaza van. Szerintem ez nem így van. Nincs mindig igaza a betegnek, csak sokszor van igaza. Mint, ahogy nincs mindig igaza az orvosnak sem.

Éles különbséget kell tennünk abban, a tekintetben, hogy mindent tudunk-e a betegről, és a betegségéről. Ha egy betegségről sokat tudunk, és a páciens éppen abban a kórban szenved, akkor úgy tűnhet a beteg számára, hogy az orvos szinte mindent tud róla. Valójában ez koránt sincs így. A beteggel való találkozások során sok olyan dolgot tud meg az ember, amit egyáltalán nem kéne, hogy tudjon, és nagyon sok olyan dologról nem szerzünk tudomást, amit azonban tudnunk kellene. Ilyenkor kezd el működni az intuíció. Stimmel, stimmel, de valahogy mégsem az igazi.

…

Azt gondolom, nagyon leegyszerűsítve, az orvos optimális esetben a segítő emberek népes csoportjához tartozik. Sok-sok segítő ember van a világon szerencsére, akik bármely foglalkozást űzhetnek, egyben közösek, hogy ott, ahol vannak, és azzal, amijük van, segítenek azoknak, akik rászorulnak és az ő általa birtokolt "kis világnak" a részei.”

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!