A dió és a gránátalma jótékony hatásai – miért hasonlítanak bizonyos táplálékok a belső szervekhez?

Habár leggyakrabban az emberek azt gondolják, hogy csak a véletlen műve, és ezért nem is nagyon foglalkoznak vele, a dió érdekes, különleges alakja mégis hátborzongatóan emlékeztet a koponyára, amely körülveszi a zsírsavban gazdag, két agyféltekéből álló dió "agyat". 

Érdekes, mert olyan, mintha az anyatermészet beleszőtte volna a metaforát, a többletjelentést és a magas fokú és bonyolult koevolúciós elméletet a dolgok természetébe.

A dióról köztudott, hogy aránytalanul nagy mennyiségben tartalmaz zsírsavakat, különösen EPA/DHA omega-3 zsírsav alapú alfa-linolén savat, amely szükséges az agy optimális egészségének fenntartásához. Továbbá közismert, hogy a dióban neuroprotektív vegyületek találhatóak, például a galluszsav, E-vitamin izomerek, melatonin, folsav és polifenolok.

Egy kicsit olyan, mintha a természet direkt próbálná felhívni rá a figyelmünket, hogy milyen értékes tápanyagról is van szó!

Vagy gondoljon a jótékony hatású gránátalma gyümölcsre, amelyet a világon mindenhol nagyra értékelnek, mivel regeneráló és termékenységet növelő hatása van. Kulturális és mitologikus szempontból is rendkívüli jelentőségű gyümölcs: a jólétet szimbolizálja.
Érdekes, hogy a gránátalma nem csak az emlősök méhére emlékeztet, de a szó szoros értelmében a gránátalma növény "méhe" is egyben, mivel benne fejlődnek a magok.

Továbbá termel néhány olyan hormont is (például a tesztoszteront és az ösztrogént), amelyet normális esetben csak az állatok termelnek, és amely fel tudta venni az emberi hormonok szerepét a petefészek-eltávolítás okozta menopauza kísérleti modellje során.

Ezek a példák arra a jelenségre utalnak, amelyet a "Szignatúratan" fogalmaz meg a legjobban, vagyis hogy az élőlények valamihez való hasonlósága vagy színe jelöli ki az adott élőlény orvosi rendeltetését. Ennek a jelenségnek a felfedezése legalább 500 évvel korábbra vezethető vissza, vagyis Paracelsus idejére (1491-1541), akitől az alábbi idézet is származik:

"A természet, ahogy tőle telik, megjelöl minden növényt, hogy mi mire használható."

Ezt az elgondolást az ókori világban szó szerint vették: minden, emberi szerv és növény közötti felszínes hasonlóságnak fontos orvosi jelentőséget tulajdonítottak. Kétségtelen azonban, hogy az ókori orvosi szövegek, fogalmak és praktikák nagyon sokat segíthetnek még ma is.

Sokszor érdemes megvizsgálni nem csak a tudományos alapon készült kutatásokat és tanulmányokat, de a "költőibb" és elvontabb elgondolásokat is, mint amilyen például a szignatúratan, amit a modern orvosi szakemberek többsége vagy nem is ismer, vagy butaságnak tart.

Remélhetőleg az idő előrehaladtával összeolvad az ókori és a modern világ tudása, és csak megerősödik majd az az elgondolás, amely szerint a természet adta gyógyító és regeneráló lehetőségeket mindenképp ki kell használni és a lehetőségekkel élni is kell, ha már adottak, kivéve persze, ha nem áll fenn egészségügyi szempontból valamiféle vészhelyzet.

Gránátalma: kiválóan kezelhetőek vele a petefészek-, szív- és vérproblémák

A gránátalma kiváltképp jó példa, ha a szignatúratanról van szó, mivel nem csak bizonyos belső szervekre hasonlít, de egyben gyógyítja is azokat. Ez a gyümölcs nem csak a petefészekre van jó hatással (mivel többek között kezelhetőek vele a petefészek problémák), de a szívre is hasonlít, és a kiváló hatású, vérzéscsillapító levétől egészen felfrissül és megtisztul az ember szája. A szájüreget teljesen ugyanaz a felhámszövet borítja, mint ami a vérerek belsejét is, amit más szóval belhámnak, vagy endotéliumnak nevezünk. A gránátalma azonban nem csak a szájüreget tisztítja, mivel az artériáinkra is ugyanilyen hatással van.

Ez az oka annak, hogy klinikai szempontból már bebizonyosodott, hogy a gránátalma már egy hónap fogyasztás után visszafordítja az artériás plakkok lerakódásának folyamatát.

A gránátalma vérszerű levéről számos klinikai tanulmány készült. Ezek során mind bebizonyosodott, hogy a gyümölcs leve megerősít és egészségesebbé teszi a vérünket is. A Journal of Applied Physiology, Nutrition and Metabolism című folyóiratban 2014-ben egy, a "Gránátalma kivonat hatásai a vérkeringésre és a kimerülésre" című tanulmány jelent meg. A tanulmány során a kutatók bebizonyították, hogyha edzés előtt az ember gránátalma kivonatot fogyaszt, azzal megnövelheti az erek átmérőjét, serkentheti a vérkeringést, és késleltetheti a kimerültséget a testedzés során.

Ezen kívül a tanulmány során gránátalmát kapó csoport arról számolt még be, hogy jelentősen nőtt az edzés után vitalitásuk mértéke is.

Ez a tanulmány különösen érdekesnek, mivel sokan mások is hasonló, a vérkeringést-serkentő hatásról számolnak be a gránátalma lé fogyasztása után. Sokan nem biztosak benne, tényleg jól gondolják-e, de őket biztosíthatjuk róla, hogy a gránátalma tényleg ilyen hatással van a szervezetre. Ezen kívül font megjegyezni azt is, hogy egy másik "vérszerű" lé, a céklalé, ugyanúgy rendkívül jótékony hatással van a vérre.

Egy nemrégiben készült tanulmány során kiderült, hogy a céklalé egyszeri fogyasztásával már 90 perc elteltével javultak a különböző képességek. A kutatók ezt annak tudták be, hogy a céklalé pozitív módon hatott a vérkeringés dinamikájára (hemodinamikus válaszreakció) a homloklebenyben.

Továbbá azonosítottak a céklalé nitrátjaiban egy speciális mechanizmust, amely a vérerek kitágításáért felel.

Akiket még részletesebben érdekel a szignatúratan, olvassák el a füvész Mathew Wood írását ezzel a témával kapcsolatban, amelyet a "The Forces of Nature and the Creation of Signatures" címen találhatnak meg az interneten. Álljon itt egy részlet a fentebb említett műből:

"Minden növényen kiválóan látható, milyen válaszreakciókat adott a környezeti stresszre - az embereknek teljesen ugyanezzel a stresszel kell megbirkózniuk, azért, hogy egészségesek maradjanak. A növényben található sokféle kémiai vegyület, valamint a növény alakja, színe és környezetben elfoglalt helye utal arra, milyen mértékben volt képes alkalmazkodni a stresszhez.

A növényt a stresszre adott válaszreakciók formálták. Ezért aztán nincs helye plusz vegyületeknek, színeknek vagy különleges formáknak. A növény megtesz mindent a túlélésért, és ezért lehetőségünk nyílik rá, hogy orvosságként használjuk fel. 

Rudolf Steiner filozófus már rámutatott, hogy ugyanazok az erők, amelyek megbetegítik az emberi szervezetet, a növényeket is eltorzítják. Ezek a "torzulások", a forma és a szín, valamint az, hogy pontosan hol található meg a természetben, mind látható módon megmutatja, milyen környezeti hatásokat és betegségeket lehet az adott növénnyel gyógyítani és kezelni.

De ennél több is áll a háttérben. A szignatúratan megtanít arra, hogy "karakterológiai" szempontból is megfigyeljük a betegséget és az orvosságot, valamint hogy speciális minták vagy hasonlóságuk alapján azonosítsuk őket, ami a stresszre adott válaszreakciók miatt alakult ki így. Mindegyik növény önmagában egyedi és megismételhetetlen, de a minták mindig ismétlődnek. A válaszreakcióul adott jeleket és mintákat meg kell tanulnunk olvasni mind a növényekben, mind az emberekben úgyszintén."

Ha még komolyabb tudományos magyarázatra vágyik a növények és emberek koevolóciójával kapcsolatban, illetve érdekli, hogyan fejlődtek ki bizonyos fitovegyületek az emberek és növények túlélése és együttműködése során, olvassa el a témában írt érdekes cikket, amelyet "Xenohormesis: a növények stresszre adott válaszreakcióinak evolúciója, és azok egészségügyi jótékony hatásai" címen publikáltak.