Alapos vita tárgya ma is, hogy az ember meddig élhet optimális esetben. Egy hatalmas természettudós, Georges Louis de Buffon gróf, aki 1707 és 1788 közt élt, és korának egyik, ha nem a legnagyobb tudósának számított, erre olyan választ talált, aminél ma sem tudunk jobbat.
De előtte még néhány szót Buffonról. A király, XIV. Lajos fűvészkertjének igazgatója volt, és 36 kötetes Általános és részletes természetrajz című munkájával írta be magát a halhatatlanok közé. Már 26 évesen a Párizsi Akadémia tagja volt, és még Darwin is nagyra értékelte munkásságát. Megfigyelései ma modernebbek, mint Linné rendszere, sőt, még a matematikában is nagyot alkotott (a híres leeső tű problémája).
A leeső tű problémája a következő volt. Buffon felesége szeretett kötni, de a kötőtűt többször is elejtette napjában. Buffon azt figyelte meg, hogy a kötőtű a leesése során hány alkalommal esett úgy a padlóra, hogy közben keresztezte a padlódeszkák illesztéseit és hány alkalommal nem. Az eredmény 3,14 lett, ami a jól ismert pi szám. Egyszerre irracionális és transzcendens. Hiába, az igazi tudós a semmiségben is meglátja az egyetemes törvényszerűséget. A szabálykövető véletlen azután a matematika hatalmas birodalmát nyitotta meg, mely ma is intenzív kutatások témája.
De térjünk csak vissza az eredeti kérdéshez. Buffon azt állította, hogy az emlősök hatszor annyi ideig élnek, mint amennyi idő szükséges ahhoz, hogy teljes mértékben kifejlődjenek.
Ha azt elfogadjuk, hogy egy ember kb. 22-23 éves korára fejlődik ki teljesen, éri el végleges magasságát, optimális testarányait, akkor ez alapján a várható élettartama 138-140 év lenne.
De vajon ma hány ilyen embert ismerünk? Tévedett volna Buffon gróf? Nem valószínű.
Sokkal inkább arról van szó, hogy életmódunk, környezetünk, természetellenes táplálkozásunk, mind-mind abba az irányba hat, hogy miként rövidíthessük meg az életünket.
Bizony, az emberek biológiai lehetőségeiknek alig a felét "használják" ki és jóval idő előtt meghalnak.
Bernard Shaw azt mondta erről: az első és legfontosabb lépés a hosszú élet érdekében annak a felismerése, hogy sokáig akarjunk élni, de ehhez meg kell ismernünk az egészséges élet törvényeit. Általános szabály, hogy a vegetáriánusok hosszabb életre számíthatnak, mint húsevő társaik. A hosszú életű emberek sok zöldséget, gyümölcsöt és főzeléket fogyasztottak a vizsgálatok szerint. Elhízott közöttük talán egy sem volt. Rendszeresen végeztek nem túl megerőltető fizikai munkát, többnyire a jó levegőn, ők alkalmazkodtak a természethez és nem abban merült ki az energiájuk, hogy a természetet minél jobban deformálják a "saját képükre". Rotterdami Erasmus szerint semmi sem sietteti úgy az öregséget, mint a mértéktelen dőzsölés.
Tanuljunk korunk matuzsálemeitől! Az USA-ban százezernél több százéves ember él, de a kis Grúziában is kétezren felüli a számuk és akkor még Japánt nem is említettük.
A modern molekulár biológiai felfedezések teljes mértékben alátámasztják Buffon becslését. A többi már csak rajtunk múlik.