Mindenki álmodik, aki alszik egy nyolc órás alvás során akár háromszor is, de nem mindenki emlékszik vissza az álmaira az ébredés után. Az álmok nem hosszúak, ritkán több egy álom időtartama 8 percnél. Ilyenkor az agyunkban az alfa hullámokat gyors béta hullámok váltják fel. Ezzel párhuzamosan megfigyelhető, hogy a csukott szemek az álom során jobbra-balra intenzív mozgásokat végeznek.

Úgy tűnik, az álom központja és az alvás központja nem esik egybe. Míg az alvás-ébrenlét karmestere a tobozmirigy, addig az álmok székhelye a kék magban (locus coeruleus) keresendő (a kék mag az agytörzs híd nevű területén található). Ha valaki ébren álmodik, arra azt mondjuk, hallucinál, - ez kóros, míg alvás közben mindenki hallucinál - ez normális.

Van álomtalan alvás is, de ez soha nem pihentető.

A következő kérdés az, hogy mi váltja ki ezeket az álmokat (hallucinációkat)? 

Korábban azt hittük, hogy a noradrenalin, de mára van egy sokkal valószínűbb jelölt, a DMC (dimetil triptamin). Amazónia sámánjai jól ismerik azt a főzetet, ami bőségesen tartalmaz DMC-t és ennek elfogyasztása után, ahogy Ken Follet is írta, a sámán (Áji Marangui) egy fél órás holdutazáson vett részt, majd „onnan visszatérve” brutálisan kivégzett egy törzsétől elüldözött kampa indiánt (később Follet is eltűnt és a dzsungelből többet soha nem került elő). 

Ne próbáljunk soha ébren álmodni, mert mint az iménti példa is mutatja, az ayahuasca a varázslóból - miután kitisztult -, egy szadista barmot csinált. A tobozmirigy és a kéklő mag finom szabályozásába más szerekkel (altatók) sem jó beavatkozni. Altatóink kb. olyan cizellált hatásúak, mint elefánt a porcelánboltban. Kerüljük őket, ha lehet!

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!