Az első amalgámot 1818-ban Regnard keverte ki. Higanyt, bizmutot, ólmot, ónt és ezüstöt tartalmazott. Nem sokáig használták ezt a kombinációt, mivel 1845-ben Townsend új összetételű amalgámot készített, ami ezüst, higany, ón és réz ötvözete. A ma használatos amalgámnak is ez az alapja.

Mi következik ebből?

Az ezüst az egészségre nem káros, főleg ilyen mennyiségben nem, tehát ártalmatlan komponens. A réz toxikus lehet, de nem ebben a mennyiségben, és ugyan ez áll az ónra is. A cinkről sem mondható el semmi rossz, pláne ilyen mennyiségnél. Az igazi probléma a higany.

A mai arányok a következők: 50% folyékony higanyba kevernek 50% fémport, aminek a 65%-a ezüst, 26%-a ón, 6%-a réz, 2%-a cink és 3%-a higany.

Az amalgámos tömésből lassan és fokozatosan, de kioldódik a higany, ezért az amalgámos tömések idővel zsugorodnak, következésképpen az amalgámos tömések bizonyos idő elteltével már nem zárnak jól, tehát a fogat újra kezelni kell.

Az így kioldódott higany veszélytelen, mivel a szervezetben lévő kén tartalmú aminosavak, kén tartalmú táplálékok ezt a mennyiséget megkötik (pl. fokhagyma).

A probléma a töméscsere során jelentkezik, amikor a régi tömést szétfúrják és ekkor nagyobb mennyiségű higany kerülhet a szervezetünkbe, ha nem elég gondosan történik a száj kitamponálása, ha a nyálszívása nem megfelelően intenzív, illetve, ha az orvos nem tart közben gyakran szüneteket és nem öblítteti ki eléggé a szájat menet közben többször is. 

Az így szervezetünkbe került higany viszonylag jól megköti az acetil-cisztein (népszerűbb nevén Fluimucil, Mucopront - jól ismert, nem vényköteles köptetők). Az így keletkező szulfidok és szulfhidrilek közömbösítik a higanyt, de a többi fémet is képesek megkötni jó hatásfokkal. Amalgám tömés után 2x600mg Mucopront vagy Fluimucil szedése igen célszerű. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!