Az amerikai kutató-tudós pár Rachel Heller és Richard Heller fejlesztette ki a szénhidrát-függők diétáját a korai 1990-es években, miután a férj és feleség együtt 75 kilogrammtól szabadult meg a diéta segítségével. Mindkét Heller az orvosbiológiai tudományok professzora és kutatója. A módszerükről először első könyvükben, a „The Carbohydrate Addict’s Diet’-ben írtak, amely 1991-ben jelent meg. Azóta újabb könyveket is kiadtak és számos módon frissítették az eredeti könyvet. A kifejezés „szénhidrát-függőség” Robert Kemp nevéhez fűződik még 1963-ból, aki a Yale Egyetem biokémikusa volt.
2. oldal: A diéta célja:
A szénhidrát-függők diétája előrebocsájtja azt, hogy korrigálni fogja a szervezetben az inzulin túltermelését, amely a magas szénhidráttartalmú táplálékok fogyasztásának következménye. Az inzulin túlzott termelése idézi elő az intenzív és visszatérő éhséget a szénhidrátban gazdag táplálékok iránt. A diéta, testmozgással kiegészítve, az éhség alapjául szolgáló okot szünteti meg, ez pedig az inzulin túltermelése.
Vigyázat:
Csakúgy, mint más szigorú diéta, a szénhidrát-függők diétáját is csak orvosi felügyelettel szabadna elkezdeni. A cukorbetegek először mindenképp beszéljenek a belgyógyásszal, aki esetleg azt is tanácsolhatja, hogy konzultáljon a diétáról egy diéta specialistával. Azok, akik szeretnék elkezdeni a szénhidrát-függők diétáját, először kérdezzék meg az orvosukat, kell-e valamilyen vitamin-, ásványi anyag vagy tápanyag-kiegészítőt szedniük, attól függően, milyen az általános egészségi állapotuk és milyen speciális orvosi problémájuk van.
Kockázatok:
A szénhidrát-függők diétájának nincsenek általános egészségügyi kockázatai. A diéta kritikusai azonban azt állítják, túl sok zsírt tartalmaz, tápanyagait tekintve nem kiegyensúlyozott, és hosszú távon nem segíti a fogyást. Hosszú távon ugyanis az embereknek nehezükre eshet egy alacsony szénhidráttartalmú diéta betartása. A diétát nem javasolják azoknak a nőknek, akik várandósak vagy szoptatnak. Azok pedig, akik már átestek agyvérzésen, vagy cukorbetegek, szívbetegek, magas a koleszterinszintjük vagy vesekövük van, beszéljenek az orvosukkal mielőtt bármilyen alacsony szénhidráttartalmú diétát elkezdenének.
Milyen kérdéseket tehet fel az orvosának?
• Milyen étrend-kiegészítőt kell szedni a szénhidrát-függők diétája során?
• Milyen egészségügyi kockázatai vannak a diétának?
• Milyen más diétákat ajánl, amelyekkel elérhető a kitűzött fogyási cél?
• Kezelt-e már más olyan betegeket, akik a szénhidrát-függők diétáját követték? Ha igen, mik voltak a tapasztalatok a diétával kapcsolatban?
Kutatás és a diéta általános elfogadottsága:
Általánosságban elég vegyes a szénhidrát-függők és más alacsony szénhidráttartalmú diéták elfogadottsága az orvosi és táplálkozási szakértői körökben. Néhány tanulmány bebizonyította, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéták hatékonyak lehetnek a vércukor-szint szabályozásában a cukorbetegség esetén, valamint ha az emberek fogyni szeretnének.
Más tanulmányok ezzel ellentmondó következtetésre jutottak. Főbb kutatás vagy tanulmány azonban nem bizonyította, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéták károsak lennének az egészségre, habár a legtöbb professzionális szervezet nem támogatja az alacsony szénhidráttartalmú diétákat.
2003-ban a Pennsylvania-i Egyetem Gyógyszerészeti karának kutatói egy tanulmány hoztak nyilvánosságra, melyben az állt, hogy az alacsony szénhidráttartalmú diéta hat hónap elteltével jobban elősegíti a fogyást, mint a hagyományos, alacsony kalóriatartalmú, alacsony zsírtartalmú diéták. Egy év elteltével azonban mindkét diéta típus esetében ugyanazok a fogyási eredmények voltak kimutathatóak. 2004-ben ugyanezek a kutatók egy újabb tanulmány adtak ki, mely szerint az alacsony szénhidráttartalmú és a hagyományos diéta hasonló fogyási eredményekkel járt egy év után, viszont az alacsony szénhidráttartalmú diéta egészségesebbé tette azokat az embereket, akik atherogenic dyslipidemia nevű betegségben szenvedtek, ami egy olyan koleszterint érintő probléma, amely növeli a triglicerid-, viszont csökkenti a „jó” koleszterin szintet a vérben. Ez a lipid probléma a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának megnövekedett kockázatával hozható összefüggésbe. Ezen kívül, a tanulmányban résztvevőknél a vércukor szabályozottsága is jobbnak bizonyult.