A vércsoport diéta tartalmaz egy rendkívül hosszú listát azokról a táplálékokról, melyek hasznosak minden egyes vércsoport számára. A listában szerepelnek azok a táplálékok is, amelyek érdemes kerülni, és azok is, amelyek semlegesek az adott vércsoport szempontjából. Dr. D’Adamo szerint ezzel a diétával nem csak javítható az egészség, de az ideális testsúly is elérhető.
1. oldal: A vércsoport diéta bizonyított jótékony hatásai:
0-s vércsoport:
• Fogyás
• Megakadályozza a vérrögösödést és a gyulladásos betegségek kialakulását, pl.: ízületi gyulladás, fekélyek, asztma és pajzsmirigy alulműködés
A-s vércsoport:
• Fogyás
• Csökkenti a szívbetegség, rák, vérszegénység, máj- és epeproblémák, valamint az egyes típusú cukorbetegség kialakulását
B-s vércsoport:
• Fogyás
• Csökkenti az egyes típusú cukorbetegség, a krónikus kimerültség szindróma, és az olyan autoimmun betegségek, mint a Lou Gehrig-kór, lupus és szklerózis multiplex kialakulásának kockázatát
AB-s vércsoport:
• Fogyás
• Csökkenti a szívbetegségek, rák és vérszegénység kialakulásának kockázatát
A diéta eredete:
1901-ben Dr. Karl Landsteiner fedezte fel a négy vércsoportot, amelyeket A, B, AB és 0 néven nevezett el. Az ő jött rá arra is, hogy a vércsoportok nem kompatibilisek egymással az antitestek miatt. Ezek az antitestek ugyanis megalvasztják a vért, ha a különböző vércsoportok keverednek. Dr. D’Adamo szerint azt is felfedezték, hogy a táplálékok miatt a vérsejtek összeragadhatnak és megalvadhatnak az aggluticániónak nevezett folyamat során.
Dr. D’Adamo édesapja, James szintén természetgyógyász orvos volt, aki megfigyelte, hogy néhány diéta jobb hatással volt a betegekre, mint más diéták. A könyvében, melynek „One’s Man Food – Is Someone Else’s Poison” a címe, ezt a vércsoportok különbözőségének tulajdonította.
Dr. Peter D’Adamo folytatta apja kutatását az agglutináció folyamatával kapcsolatban, amelyek a különböző vércsoportok és bizonyos táplálékok között alakul ki. Úgy gondolja, ez az egyes vércsoportok evolúciójának az eredménye.
Az antropológusok visszavezették mindegyik vércsoport eredetét, így jöttek rá arra, hogy a legkorábbi a 0-s vércsoport. Mivel ezek az emberek ősi vadászó-gyűjtögető népek voltak, és főleg húsból álló ételeket ettek, ezért a 0-s vércsoportúaknál olyan antitestek fejlődtek ki, amelyek kompatibilisek az olyan agrikulturális táplálékok lektinjeivel, mint a búza és más gabonafélék. Dr. D’Adamo szerint a 0-s vércsoportúaknak olyan étrend szerint kellene élniük, mint az emberek őseinek: sok húst, és kevés gabonafélét kellene fogyasztaniuk.
Következőleg az A vércsoport fejlődött ki. Ahogy megváltoztak a környezeti feltételek, az emberek inkább elkezdték termeszteni a táplálékot, mint levadászni. A főleg húsból álló étrend eltolódott növény-alapú étrenddé. Ahogy az étrend megváltozott és az A vércsoport kialakult, a hús ellen antitestek keletkeztek a szervezetben. Dr. D’Adamo szerint az A-s vércsoportúaknak tehát az tesz a legjobbat, ha főként vegetáriánus vagy növény-alapú étrendet követnek.
A következő vércsoport a kialakulás folyamatában a B vércsoport volt. Ahogy az ősi emberek népvándorlásba kezdtek és más éghajlatokhoz is hozzászoktak, akkor alakult ki a B vércsoport. Ezeknek az embereknek az étrendjébe tartozott a hús, a növények és a tejtermékek fogyasztása. Dr. D’Adamo szerint ez az oka annak, hogy a B-s vércsoportúaknak a szervezete kevesebb antitestet termel a húsban és gabonafélékben található lektinek ellen. Ezen kívül úgy gondolja, ezért lehetséges az, hogy a B-s vércsoportúak sokkal jobban tolerálják a tejtermékeket, mint más vércsoportok.
Legutolsóként az AB vércsoport alakult ki. Ez még ma is ritka vércsoportnak számít, mivel a világ lakosságának kevesebb, mint 5 százaléka rendelkezik ilyen vércsoporttal. Az AB vércsoport akkor alakult ki, amikor az A és B vércsoportúak keveredtek egymással. Dr. D’Adamo szerint ez a vércsoport egy komplex vércsoport, amelynek sok az erőssége, de a gyengesége is.