A három főszereplő vonatkozásában most a cukrokat tárgyaljuk, a következőkben górcső alá vesszük a fehérjék és a zsírok szerepét is. 

1. A szénhidrátok:

Szervezetünknek a normális működés fenntartásához szénhidrátokra van szüksége. Testünk teljes szénhidrát tartalma kb. fél kg. 

A diéták eredménytelenségének okai

Életműködésünk során naponta 250 g szénhidrátot használunk fel, de ehhez bőven elegendő, ha csak napi 180g szénhidrátot fogyasztunk, mivel a testünk sejtjei a hiányzó 70 g glukózt elő tudják állítani a glukoneogenezis (aminosavak és fehérjék bontása) során, valamint a zsírbontás során felszabaduló glicerinből. A vérben azonban egy időben csak nagyon kevés cukor van, mindösszesen 4-5 g.

A glukóz tárolása csak korlátozott mértékű lehet. A máj és az izomzat képes a cukrokat glikogén formájában tárolni, de ennek a mennyisége csak 135g (máj) és kb. ugyan ennyi tárolódik az izmokban is, főleg ha valakinek jól fejlett izomzata van.

Tehát a cukorraktáraink maximum egy napra képesek fedezni a szükségleteinket.

Most vizsgáljuk meg, hogy hova lesz a cukor a szervezetünkben.

A legnagyobb fogyasztó az agy, aki naponta 125g cukrot igényel a normális működéséhez. Az agy annyira szereti a cukrot, hogy inzulin nélkül is képest azt felvenni ellentétben a többi szöveteinkkel. De ez a teljes cukor felhasználásnak a fele valójában, míg a másik felén osztozik a szív, a máj, a vesék, az izmok, és az összes többi szervünk, szövetünk.

Mi történik akkor, ha a szénhidrátok bevitelét lecsökkentjük, pl. szénhidrátszegény, vagy inkább ketogén diéta során 80 g/nap-ra?.

Az agy elsődleges táplálék forrása a cukor, de képes részben átállni a ketontestek, azaz a zsírok felhasználására is. Igen, de nem azonnal, ehhez időre van szüksége. Csakhogy az agy sejtjeinek időből van a legkevesebb. Mivel az agyban raktározott cukor mennyisége elenyésző, perceken belül, ha az agy nem kapja meg a cukor szükségletét, ez hipoglikémiás rosszullétben, fáradtságban, zavartságban, verejtékezésben, tudatzavarban, szapora szívverésben, végül eszméletvesztésben, súlyos agykárosodásban, végső esetben a beteg halálában nyilvánulhat meg.

De akkor miért nem történik ez meg a diétázókkal?

Azért mert a szervezet vész üzemmódra kapcsol át és teljes gőzzel beindítja a glukoneogenezis (cukorgyártás) folyamatát. Igen ám, csak ilyenkor az elsődleges cukorforrássá a fehérjék válnak. Tehát bizony elkezd leépülni az izomzat mindenek előtt, és csak sokkal kisebb mértékben a zsírszövet. Mivel a zsírszövet a cukorfelvétel kb. 5%-áért felelős, így lebomlása során sem képes a szervezet belőle több cukrot szintetizálni. Nosza, gondolhatjuk, a megoldás nyilvánvaló. Meg kell emelni jelentős mértékben a fehérjék bevitelét, készítsen abból a szervezet cukrot és akkor nem fog az izomzatunk szénhidrát szegény diéta során sorvadni. Ez valóban működik is, így a szervezetünk a méreg drága fehérjékből és aminosavakból olcsó cukrot készít, miközben az aminosavak bomlása során keletkező nitrogén anyagcsere útvonalakat alaposan megterheljük és a máj és főleg a vesék komoly felesleges terhelésnek vannak közben kitéve (és akkor hol marad a fogyás?). Nem lenne egyszerűbb bevinni a szervezetünkbe azt a 130g cukrot, és ezzel elejét venni a glukoneogenezis ilyen mértékű igénybe vételének?

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!