Ha van igazán kudarcos területe az orvostudománynak, akkor ez éppen azok közé tartozik. Majdnem száz év intenzív kutatás és csak nagyon kétes eredmények.

Az első próbálkozás a „fat free” (zsírszegény, zsírmentes) diéták favorizálása volt. Egy egész ország ment rá (USA), ahol a „fat free” mindent elárasztott a múlt század hetvenes évei óta, s ennek következtében a lakosság elképesztő mértékű hízásnak indult. Amit nem kapott meg a zsíroktól a szervezet, azt szénhidrátokból pótolta és abból a szervezetben zsírok keletkezetek, méghozzá rengeteg.

Az alaphelyzet. Diétával mindig lehet fogyni, de a visszahízás veszélye 98%!

Ezt követte a „low carb” (alacsony szénhidrát) korszak. Alacsony szénhidrát tartalmú ételek vagy alacsony glikémiás indexű ételeke fogyasztása. Ezzel gyorsan ment a fogyás, de a jojó effektus ezzel sem volt elkerülhető, bár a „fat free”-nél sokkal jobb volt. 

A „high protein” (magas fehérje tartalmú) diéta is kezdetben szép eredményeket hozott addig, amíg a szervezet biokémia reakciói rá nem álltak a glukoneogenezisre (fehérjéből cukrot szintetizáló programra) és ekkor a látványos fogyás mindig megállt és elindult a hízás. A fehérjéből termelt cukor végállomása megint csak a zsír lett.

A fehérjéket szervezetünk egyáltalán nem tudja tárolni, a szénhidrátokból sem sokat, maximum 0,5kg-ot. Az univerzális energiatároló a zsír, minden raktározás végeredményben zsírra fut ki.

Kézenfekvőnek tűnt a gondolat, itt már csak a gyógyszerek segíthetnek. Nem így történt.
Az első készítmények amfetamin származékok voltak és az efedrin. Stimulálták a központi idegrendszert, átmenetileg csökkentették az alvás igényt (a Luftwaffe pilótáinak kötelező volt szedniük a háborúban), az étvágy csökkent, a fogyás látványos volt. De a hozzászokás súlyos szívritmus zavarokat, alvászavarokat, tudatzavarokat okozott, a betegek lefogytak és meghaltak. Sokáig nagy divat volt ezeket a szereket módosítgatni (mert az étvágy központja az agy, ha az agy nem éhes, az ember sem az), de valamennyi gyógyszer erősen kudarcosnak bizonyult.

Mivel az agy szerepe központi, hát megpróbálták a szimpatikus idegrendszer stimulálása helyett a szerotonin rendszert befolyásolni. Az eredmény katasztrofálisra sikeredett. Befolyásolhatatlan jobbszív elégtelenség, a tüdőben lévő kis erek progresszív pusztulása vetett véget ezeknek a gyógyszereknek is. Ennek finomított változatai is növelték a szívhalálozást.

Ekkor jött el, az agyban lévő belső morfium receptor blokkolók kora. A gyógyszer hatott, de milyen áron! Az öngyilkosságok száma 40%-kal megnövekedett, az endogén morfium hatás hiánya miatt súlyos depresszió alakult ki a betegeknél.

Ekkor a figyelem a táplálékban lévő zsírok felszívódását akadályozó gyógyszerek felé fordult. Némi fogyást el lehet ezekkel érni, de a székletben maradt zsír zsírszékletet okoz, sokszor heves, kontrollálatlan hasmenés tüneteit okozva. Ez a gyógyszer is hamar kiiratkozott. 
A kutatók a jövőt a génterápiában látják, hiszen látjuk, hogy nem kevés sovány ember él köztünk, aki bármit ehet, ihat, mégsem hízik egy dekát sem. De ez még csak a jövő lehetősége. 

A mánál maradva:

Az alacsony feldolgozottságú, naponta legalább 50g élelmi rostot tartalmazó ételek (ilyenek a nyers vagy párolt zöldségek, a gyümölcsök többsége is, a jó minőségű olajok, olíva és kókusz-zsír), a heti 2000 kcal intenzitású, rendszeres fizikai tréning (ahogy az írás mondja: „arcod verejtékével keresd meg a kenyered", az alkohol kerülése, a finomított szénhidrátok kiiktatása, az édes üdítők és gyümölcslevek mellőzése, a napfény (D-vitamin), tehát az egészséges életmód, a legjobb eszközök testsúlyunk karbantartásához.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!