A Duke egyetemi orvosi központ kutatásai szerint a testmozgás nagymértékben csökkentheti a viscerális zsírsejtek számát a szervezetben. Minél több testmozgást végez, annál több viscerális zsírtól szabadítja meg szervezetét. A kutatók arra jutottak, hogy az extra testedzés eltűntetheti a már felhalmozott zsírmennyiséget, míg a moderált testmozgás megállíthatja a zsír felhalmozódását. Azonban amennyiben inaktív marad, nagy valószínűséggel évente átlagosan 2 kilogrammot fog hízni. 

Minél több viscerális zsír található szervezetében, annál valószínűbb, hogy inzulin rezisztens lesz, amely cukorbetegséghez, szívelégtelenséghez, és anyagcsere szindrómához vezethet. 

A viscerális zsír a hasüregben található zsír, amely a létfontosságú belső szerveket veszi körül. Ez tehát nem a bőrfelszín alatt található zsír, annál sokkal mélyebben, a test belsejében helyezkedik el.

Az Alkalmazott Fiziológiai magazin (Journal of Applied Physiology) októberi számában olvashatnak a viscerális zsírról végzett kutatásokról. A kutatást vezető Dr. Cris Slentz nyilatkozata szerint “a kontrolcsoport azon része, akik nem végeztek testedzést, csupán fél év alatt 8,6 százalékkal növelték viscerális zsírszintjüket. Arra jutottunk, hogy heti hatszor fél órás visszafogott testedzés, mint a gyors tempójú séta, megakadályozza a viscerális testzsír kialakulását, míg az ennél több edzés eltűntetheti a már felhalmozódott mennyiséget. Amíg nem tudjuk megakadályozni a fogyókúrák utáni súly gyors visszaszerzését, sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az elhízás megakadályozására. Azt azonban nagyon nehéz lesz megértetni az emberekkel, hogy a 'sportoljon most és fogyjon le' helyett inkább a 'sportoljon most, hogy öt év múlva ne nyomjon tíz kilóval többet' gondolat szerint éljenek.”  

A kutatócsoport 175 nőt és férfit vizsgált, mindannyiuk túlsúlyos volt és nyugodt, ülőmunkát folytatott, mindegyikük zsírproblémákat kezdett mutatni. A kutatók négy csoportot hoztak létre, amelybe random választással helyezték el a vizsgált személyeket. A csoportok a következő módon végeztek aktivitást/inaktivitást:

    semmiféle testmozgás
    kis mennyiségű, normál tempójú aktivitás (hetente 6 kilométer séta)
    kis mennyiségű, gyors tempójú aktivitás (hetente 6 kilométer futás)
    nagyobb mennyiségű, gyors tempójú aktivitás (hetente 10 kilométer futás)

Mindenkinek megmondták, hogy ne változtassanak étkezési szokásaikon, a kutatás célja a sport és csak a sport hatásának kimutatása volt az emberi testre. 

A kutatás hat hónapig tartott az inaktív személyeknél, és nyolc hónapig az aktív csoportoknál, akik kaptak két hónapot fizikailag felkészülni a kutatásra. Minden aktivitást figyelemmel kísértek és ügyeltek a résztvevők egészségére. 

A kutatás elején és végén CT vizsgálattal bizonyosodtak meg a zsírmennyiség változásának mértékéről és eloszlásáról. Slentz és társai arra jutottak, hogy a kis mennyiségű, normál tempójú testmozgást végző csoportnál nem tapasztalható szignifikáns változás, hiszen a kevés testmozgás segítheti a testzsír növekedésének megállítását, de nem szünteti meg azt. Az inaktív csoport viscerális zsírszázaléka növekedett. 

Minél több és minél nagyobb intenzitású testedzést végeztek, annál gyorsabban szabadultak meg a viscerális zsírmennyiség egy részétől. A heti 8-10 kilométer futás soknak tűnhet, azonban a kutatás résztvevői ezt könnyedén és kényelmesen tudták teljesíteni.

A legaktívabb csoport viscerális zsírszázaléka 6,9 százalékkal csökkent.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!