Ahhoz, hogy a mustból bor legyen, mikrobák által indukált alkoholos erjedésre van szükség. Ezt a folyamatot a Sacharomyces család tagjai végzik. Igen ám, de ezek a mikrobák általában akkor, amikor az alkohol szintje eléri az 5%-ot, akkor az általuk termelt alkohol hatására kipusztulnak. 

Ezért szükségesek a fajélesztők, amik szintén a Sacharomyces család tagjai, csak sokkal magasabb alkohol szint mellett is életképesek maradnak, így a mustban lévő cukor maradéktalanul alakulhat át alkohollá, és ezáltal 13-14%-os alkohol tartalom is elérhető a borban.

Ha alacsony alkohol szinten a fermentáció megáll, akkor gyorsan romló, rossz minőségű borhoz jutunk.

Ahol a vadélesztők rossz minőségűek (az anyádon érő bor), ott a múltban jó bort készíteni nem lehetett. Ilyen volt az 1600-as években Charante megye is, ahol zömmel rossz minőségű fehér borokat termeltek. 1636-ban a bor különösen gyengére sikeredett. Ekkor a megye és annak központja, Cognac város kérelemmel fordult XIII. Lajos királyhoz, hogy csökkentse a rájuk kivetett adót. Richelieu bíboros azonban ezt a kérést nem támogatta, így a király a kérésüket elutasította.

Ekkor végső elkeseredésükben úgy döntöttek, hogy az egész termést lepárolják, és az így nyert italnak az eau de vie (az élet vize) nevet adták. Az ital sokaknak ízlett, a név már kevésbé jött be. Az új italt egyszerűen csak Cognac-nak hívták és hívják a mai napig. Kiváló példája annak, amikor két negatív dolog egyidejű megjelenése nem az összeomlást, hanem a felemelkedést jelentette, mert az érintettek a régi kérdésekre új választ találtak. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!