A bor és az egészség

"Élj egy kevés borral gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintettel" - fogalmazott Pál apostol Timóteushoz írt levelében.

De hát mennyi is az annyi? A történelmi példák nagyon csalókák lehetnek. Hippokratész a sebek kezelésére külsőleg és belsőleg is bort javasolt. Julius Caesar napi 1 liter bor fogyasztására kötelezte legionáriusait. Ennek több oka is volt. 

A katonák ebben az alkoholos állapotban sokkal bátrabbak voltak, és olyan feladatokat is elvégeztek, amit józanul valószínűleg nem tettek volna.

A háborúk elmúlt évezredeiben teljesen bevált gyakorlat volt a roham előtt a katonák alkohollal történő leitatása, ezáltal veszélyérzetük csökkent, amit gátlástalanul ki is használtak a katonai parancsnokok.

Biztos, hogy Caesar idejében sok ivóvíz szennyezett és ezáltal mérgező volt, tehát a bor fogyasztásának ezeket a szempontjait sem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az Iliászban és az Odüsszeiában a harcosok sok bort ittak, de olyan elmélet is létezik, ami szerint a nagyszerű görög civilizációt éppen az általánossá váló alkoholizmus tette tönkre, és mikor a rómaiak görög földre léptek elszegényedett, elsatnyult embereket találtak, akik semmi érdemleges ellenállást nem tanúsítottak velük szemben. Pedig 300 évvel korábban Nagy Sándor nagyobb birodalmat vezetett, mint amekkora a Római Birodalom volt.

Mivel a Földközi Tenger partvidéke mind a Római Birodalom része volt, így amerre a légiók haladtak, velük vándorolt a szőlő is, addig ameddig a klimatikus viszonyok ezt engedték. Pannónia bor termelését a provinciát meghódító katona császár Probus szorgalmazta, bár vannak adatok arra, hogy ennél korábban is foglalkoztak a szőlő és a bor termelésével a Dunántúlon.

Minden esetre a kereszténység kezdetben nagyon is tartózkodóan viszonyult a borhoz, mert annak részegítő hatását egyértelműen az emberi magatartásra és a hitre károsnak értékelte.

Bár a bor szakrális itallá vált a keresztény vallásban az idők során (a mise nélkülözhetetlen része), de a részegséget bűnnek tartották és tartják ma is.

Régóta jól ismert tény, hogy a mediterrán régiókban az emberek tovább és egészségesebben élnek, mint másutt, miközben a zsír és kalória fogyasztásuk akár meg is haladta a máshol élő embereknél tapasztalt mennyiségeket. A jelenséget "francia paradoxonnak"nevezték el és korábban helytelenül a vörösbor elterjedt fogyasztásával magyarázták az eltérések okát. Ez a nagyon népszerű mítosz mára azonban már megdőlt.

A mediterrán paradoxon oka, már ha létezik valóban ez a paradoxon (mert a svédek, a norvégok, a finnek, a svájciak is éppen olyan sokáig és épen olyan jó vagy még jobb egészségben élnek, mint a mediterrán régió népei) nem a kiterjedt borfogyasztásnak köszönhető, hanem sokkal inkább, a sok olíva olajnak, a halnak és a tenger gyümölcseinek, a sok zöldségnek és gyümölcsnek, csonthéjas magvak fogyasztásának.
A Kaukázusban is sok népről tudunk, akik nagyon sokáig élnek, de nem élnek alkoholos italokkal.

Ma már egyértelműen kijelenthető, hogy a napi 3-4 dl borfogyasztás az sok, ennyi nem ajánlott még egészséges, megtermett férfiaknak sem! A nőkben pedig számolni kell azzal, hogy alkohol bontó képességük alig egy negyede a  férfiakénak, tehát az ő egészségüket még inkább rongálja az alkohol.

A borban azonban nem csak alkohol, hanem sok féle más anyag is van. Fajtától függően különböző mennyiségű cukor, ami az alkohollal együtt jelentős kalória bevitelt jelent. A fogyókúra és a borfogyasztás nem összeegyeztethető.

A nagy vörösbor termelő országok hatalmas marketing munkát fektettek a vörösbor jótékony hatásainak a propagálásába, amit főleg a benne lévő resveratrolnak tulajdonítottak. Mára kiderült, hogy a resveratrol kisebb dózisban nagyon hasznos, de nagyobb mennyiségben erős antioxidáns hatása már nem kívánatos (az antioxidánsok nagyobb mennyiségben prooxidánsok lehetnek!).

A fehérbor resveratol tartalma sokkal alacsonyabb, viszont sokkal jobban tolerálják epe és gyomorbántalmakkal küszködő betegek, mint a vörös borokat.

A borokban vitamin alig van, biogén amin tartalmuk arra érzékenyekben erős fejfájást okoz (főleg a vörös borok esetében), tehát nem csak a benne lévő szulfidok okozzák ezt a nagyon kellemetlen tünetet.

Összefoglalva, ma kimondhatjuk, hogy napi egy, másfél dl bor az a mennyiség, ami egészséges emberben még hosszú távon sem okoz egészség károsodást, de az e feletti mennyiségek már nem ajánlottak.

Ideje lenne áttérni a 2, 2,5 dl-es borok palackozására (úgy, mint a repülőgépeken), mert ezzel sokat segítenénk az alkoholizmus megelőzésében, valamint ez lenne a leghatékonyabb módja a valóban magas minőségű és élvezeti értékű borok eljuttatásának a szélesebb közönséghez (mivel ezt a mennyiséget többen is meg tudnák olykor-olykor fizetni).