A kakaó még nem csokoládé. Ahhoz, hogy abból csokoládé legyen, szükségszerű első lépésként a kakaóvaj kivonása a termékből, ami elsőnek a svájci Rodolphe Lindt-nek sikerült (még egy ismerős név). 1838-ban Van Houten (holland, ma belgának mondanánk) a módszert tovább tökéletesítette és ezután a kakaót lisztnél finomabb porrá őröltette (a belga csokoládé atyja).

A technológiát 1866-ban vásárolta meg tőle John Cadbury. Az első csokoládé táblák 1865-ben kerültek ki a présgépéből. Hatalmas csokoládégyárat épített Birmingham mellett. Volt azonban arra is gondja, hogy a gyárának a munkásairól is megfelelően gondoskodjon.

A csokoládé kakaóbabból készített édesség, Amerikában már az európai hódítók érkezése előtt fogyasztották.

Déli fekvésű házakat épített nekik és minden házhoz kb. 600 négyzetméter telek is tartozott, ahol elvárta, hogy a lakók kerti zöldségeket termesszenek a saját hasznukra.

Minden telekre 6 db gyümölcsfát is telepített. A házak három szobásak voltak, volt bennük egy nappali, egy kamra, egy konyha és még egy fürdősarok is.

A települést Burnville-nek nevezték el, de a köznyelv hamarosan Cadbury-nek keresztelte át.

Nagyon gazdag ember lett, de élete végéig folyamatosan dolgozott és biciklivel járt munkába.

11 gyermekét kitagadta, mert úgy gondolta, a kapott pénz nem jó ajánlólevél az élethez, mindenki a munkájával keresse meg a kenyerét, nem örökség révén. Halála után vagyonát jótékony célokra kellett felhasználni, akarata szerint.

A munkásai közt bevezette a fizetett szabadnapokat, biciklizni is tanítatta őket, mert a kerékpározást az egészségre különösen hasznos tevékenységnek tartotta és a helyváltoztatás egyik leggyorsabb és legolcsóbb módjának.

Bevezette a munkaruhát (a gyárban sok hölgy dolgozott), a szövetet ingyen adta, de a ruhát a hölgyeknek maguknak kellett megvarrniuk.

Mélyen vallásos volt és a munka kezdetekor biblia felolvasásokat tartott. Később ezt az akkor formálódó szakszervezetek nyomására abbahagyta, de munkásai petícióban kérték, hogy ezt tovább folytassa (azt mondják, nem ő volt Jókai Arany Emberének az előképe, de hogy tudott a létezéséről az kétségtelen). 

A csokoládé abban az időben nem csak desszert, de gyógyszer is volt. A francia De Bauve úr, aki gyógyszerészből lett csokoládé gyáros, pl. a nyugtalanság ellen narancsvirággal kombinálta csokoládéját, a depresszió ellen ámbrával, a sovány embernek szelep gyökérrel. 

Ma már tengernyi kombinációját ismerjük, csak sajnos ez a tenger valóban "tengernyi széles, de nem tengernyi mély".

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!