A gyulladásos bélbetegségek, mint a többes szám is mutatja, többféle  bél betegséget takarnak (Crohn- betegség, Colitis Ulcerosa, Coeliákia, stb.).

A múlt század közepétől fogva figyelhető  meg ezeknek a betegségeknek a sokkal gyakoribb megjelenése, ami étkezési kultúránkban kialakult kedvezőtlen tendenciákkal magyarázható. 

Nagyon fontos, hogy gyulladásos bélbetegség esetén odafigyeljünk táplálkozásunkra és csak az ajánlott ételeket fogyasszuk.

A gyógyszeres kezelés kérdésében nagyjából konszenzus van az egész világon (5- amino szalicilsav származékok, szteroidok,  immunszupresszív szerek, biológiai gyógyszerek), súlyos szövődmények kialakulása esetén olykor sebészeti beavatkozásra is sor kerül, de a diéta vonatkozásában ez már koránt sincs így. Nem mindegy az sem, hogy a beteg  a betegség milyen fázisában van (nyugvó vagy aktív fázis), mert nyilvánvaló eltérések lehetnek ilyenkor.

A betegség aktív fázisában az étrendnek  rostmentes kell lennie  és zsírszegénynek. A tej ilyenkor tilos, de még a nyugodt fázisban sem nagyon ajánlott. Helyes, ha az étrend cukorban is szegény. 

A diétának egyszerre több célt kell szolgálnia. Mindenekelőtt megfelelő minőségű és kalória tartalmú kell, hogy legyen, ezáltal megelőzve, hogy a beteg kondíciója romoljon, ugyanakkor az érzékeny, gyulladt beleket semmiképpen ne irritálja.

Kiváló ilyenkor a főtt burgonya, a párolt rizs, a sós tört krumpli vaj vagy tej nélkül, a reszelt alma pár csepp citrommal, az almakompót, almamártás, a főtt sárgarépa, a csipkebogyó tea. A húsfélék közül a baromfik jönnek leginkább szóba (vagy a halak, panír nélkül), de a bőrük nélkül, sózva, sütve, párolva és gyengén fűszerezve. A zöld főzelékek, főleg passzírozva szintén hasznosak lehetnek. A főzelékek tojással dúsíthatók. Jó a banán, minden nap legalább egy darab.

A zsírszegény étrend alapvető fontosságú, mert a zsírok a hasmenésre való hajlamot fokozzák. Ugyan ezen okból kell kerülni a cukrokat és a mézet is. Az erős, csípős fűszerek szóba sem jöhetnek.

Jó a brokkoli, a spenót, a padlizsán, a cukkini (sütve, párolva), de nem jó a gomba, a bab, a lencse, a káposzta és a kukorica sem.

Kiváló a görögdinnye és a sárgadinnye is, de előtte ki kell magozni! Az érett őszbarack is jó, de meg kell mindig hámozni. Nem jó az apró magvas gyümölcsök közül egy sem (eper, málna, ribizli, egres, stb.), de kerülni kell a szilvát, a körtét és  a narancsot is. A paradicsomlé nyugodt fázisban fogyasztható.

Fűszerezni lehet petrezselyemmel, citromlével, babérlevéllel, sóval, kaporral, bazsalikommal és majoránnával. A fahéj és a szegfűszeg is használható.

Nem jó a torma, a mustár, a bors, a csípős paprika, a fokhagyma és a vöröshagyma sem. 

Az állati eredetű zsiradékok teljes mértékben kerülendők. Főzéskor olíva olajat használjunk, módjával. Az olajos magvak is kerülendők,  és a margarinok is.

Az alkohol tilos, az üdítő italok nem különben, de jó a főleg szénsavmentes ásványvíz, kiválóak az alma alapú gyümölcsturmixok és jók a zöldség turmixok is. A kókusztejből lehet fogyasztani, de csak felesre hígítva és maximum mapi 2dl-t. A kávé és a csokoládé sem jó. A bő folyadékpótlásról mindig gondoskodni kell (teák, gyümölcsteák, ásványvizek). A kiegészítő vitaminpótlás szinte minden betegnél ajánlott, hiszen az étrend sajnos sok vitamint (elsősorban a zsírban oldódókat) nem tartalmaz kellő mennyiségben és nyomelemekben sem túl gazdag.
Gyakran kell ennie a betegnek, de egyszerre mindig csak keveset.

Van, aki az SCD diétára (1951-ben Valentine Haas által kifejlesztett, összetett szénhidrátokban szegény étrend) esküszik. 

A probiotikumok hatása erősen kérdéses, én nem ajánlom egyiket sem.

A könnyű sportolás javasolt és fontos legalább napi 7 óra alvás (ezt már a salernói iskola is hangsúlyozta minden krónikus betegségben sok-sok évszázaddal ezelőtt).    

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!