Szinte minden nap átmegyünk rajta, amikor valamelyik nagy élelmiszer áruházba petoppanunk. Közvetlenül a beléptető rendszer után a halálsoron találjuk magunkat. Kekszek, csokoládék, nápolyik, töltött ostyák, cukrok, sütemények, finomított péksütemények, édes lekvárok szörpök közt vezet a gyanútlan vásárló útja.
A halálsor legalább 10-15 m hosszú és mindkét oldalt legalább két méter magasságig érnek ezek a "finomságok".
Voltaképpen semmi más nincs ott csak csupa üres kalória. Vitamin és ásványi anyag tartalmuk nulla, esszenciális zsírsav és aminosav tartalmuk nulla, élelmi rosttartalmuk nulla, viszont a csomagolásuk nagyon szép illatuk kiváló. Telis tele vannak élelmiszer adalék anyagokkal, állományjavítókkal, így a formájuk tökéletes.
És mit a kap a kedves vevő cserébe a pénzéért? Intenzív, erős ízélményt, ami újra és újra arra sarkalja, hogy vegyen ezekből a termékekből még többet. Magas szénhidrát és zsírtartalmuk révén hizlalnak a végtelenségig, hiszen valamennyi kalória bomba, de annak az időzített változata.
Az elfogyasztásuk után kiugróan magas vércukor értékkel kell számolnunk, ami következésképen kiugróan magas inzulin értékeket generál. Az inzulin pedig gyorsan bepakolja a sejtekbe ezeket a plusz kalóriákat, amit persze felhasználni nem tudunk, így a zsírsejtek lesznek a végső állomásuk. Tehát hízunk tőlük, méghozzá zsírra. De az időzített bombának az a természete, hogy másodszor is robban. A sok inzulin gyorsan lerántja a vércukor szintet, amitől a gyanútlan vevő újra kínzó éhséget fog érezni, de hát már adott a bevált recept néhány csokis keksz, egy kis süti, ropi és már is kezdődhet minden elölről.
Kezdődik is. Ennek következtében ma már minden harmadik felnőtt honfitársunk elhízott és aki kövér az vagy cukorbeteg, vagy cukorbeteg lesz záros határidőn belül. Ha pedig elkapta ezt a nagyszerű betegséget, akkor a szívinfarktusra való esélye olyan nagyra nő, mint annak az embernek, akinek már volt egy szívinfarktusa. A stroke, a magas vérnyomás, a köszvény, az idő előtti porckopások, lábszárfekélyek, és ízületi deformitások, a fogszuvasodás, a reflux, a szürke- és a zöldhályog, az epekő, de még a rákos betegségek gyakorisága is megnövekszik, nem elhanyagolható mértékben.
Mit tehetünk? A "halálsoron" gyorsan toljuk át a kocsinkat nem nézve sem jobbra sem balra. A gyümölcspultnál parkoljunk le, és ott időzzünk. Válogassunk paradicsomot, paprikát, zöldségeket, gyümölcsöket,(mindegy , csak friss legyen),majd a frissen sütött illatozó pékárunk mellett megint gyorsítsunk és meg se álljunk, a polcrendszer végében szerényen meghúzódó, kemény, nehéz, tömött fekete kenyérig. Őt vegyük meg.
A veszélyeknek azonban még koránt sincs végük. A mirelit pultok közé érve kellemesen hűsölhetnénk a nyári melegben, de én mégis a gyors tovahaladást ajánlom. A különböző "gyümölcsjoghurtok," ízesített, tej alapú italok, a mirelit pultban megbúvó jégkrémek, panírozott előre befűszerezett húsok, elősütött burgonyák leselkednek ránk, míg a másik oldalon a csokival bevont túrónak álcázott nyalánkságok, desszertek, félkész vagy készre sütött fagyasztott ételek mérhetnek ránk halálos csapást.
Ha ezt a vágóhidat is túléltük, nyugodtabb vizekre evezhetünk. Az olíva olajok, a savanyúságok békésebb világában nem árt meg nézelődni, válogatni, mert értékes dolgokat találhatunk errefelé.
A natúr nem sózott olajos magvak, dió, paradió, kesudió, pisztácia, makadámdió fokozott figyelmet érdemelnek.
Még két nagy megpróbáltatás vár ránk a kasszáig. Az alkoholos italok folyosója, valamint cukros üdítők, és 100%-os "gyümölcs" levek utcája.
Ha mindezeken túlvagyunk és a kasszához értünk, még egy utolsó támadást kell túlélnünk. Itt várnak ránk várakozás közben az apróbb csokoládék, jégkrém rudacskák, cukorkák, utolsó hulláma. Némelyikre még azt is ráírják, hogy diabetikus. A farkas pedig akkor is farkas marad, ha báránybőrbe bújik.
És a végeredmény. Születéskor várható átlagos élettartalmunk kb. tíz évvel kevesebb mind a nők, mind a férfiak vonatkozásában.
Nem kellene ezeket a "vágóhidakat" eltakarítani?