A maca, vagy Lepidium meyenii, egy kétnyári, lágyszárú növény az Andok perui és bolíviai részéről. Gyökérzöldségként és gyógynövényként használják. Az Andok népei több mint 2000 éve ismeri; többek között pénznemként is funckionált az Inka Birodalomban annak köszönhetően, hogy remek energiaforrás és a libidót is stimulálja. A mai napig árulják Peru piacain, mert erősít, növeli az ellenálló képességet és a kitartást, ezenkívül potencianövelő és a termékenységet is fokozza. A rosttartalma miatt hashajtóként is működik.
A maca színe többféle lehet, minden színváltozata egy külön genetikai variációnak számít. Sajátos megjelenési sémái, leginkább a gyökér színét figyelembe véve: arany vagy krémszínű – ez a leggyakoribb változat; vörös – nemrég kimutatták, hogy ez a fajtája segíti a prosztata megnagyobbodás kezelését; lila; fekete – ezt tartják a legerősebb energiaforrásnak; kék és zöld. Az utóbbi években külön-külön tanulmányozták a színvariációit, hogy különbségeket találjanak a tápértéktartalmukban és a gyógyászati tulajdonságaikban. Főként az arany, a fekete és a vörös példányokat termesztik és exportálják.
A maca a fehérrépával és a retekkel áll rokonságban. Előfordulása is ezekéhez hasonló, kivéve, hogy a maca 2400-4400 méteren nő. Méretében és arányaiban is megegyezik velük, illatos zöld szára viszonylag rövid és a talajhoz simul. Díszes, vékony levelei rózsaszerűen nőnek közel a talajhoz, középen a friss hajtásokkal, míg a külső levelek elhalnak. Fehéres, önmegtermékenyítő virágai apró gyümölcsöt hoznak, mind tele magokkal. Így szaporodik magától a növény, általában kevesebb, mint egy hét alatt csírázik. Mint a legtöbb gyökérzöldség, a maca gyökerének mérete és formája változó lehet: háromszög alakú, lapos és kerek, szögletes, fordított körte alakú, stb.
Kizárólag hideg éghajlaton, nagy tengerszint feletti magasságokban nő optimálisan, viszonylag szegény talajban, ahol más növények aligha élnek meg. Ahogy a keresztes virágú gyökérzöldségek, a maca is ki tudja meríteni a talaj tápanyagait, ha az nincs gondozva és rotálva. A maca legtöbb fajtáját organikusan termesztik, mert kevés kártevő szereti ezeket a zord körülményeket. Sőt, gyakran más növények mellé ültetik őket, hogy megvédjék az ültetvényeket, mivel a macát csak elvétve támadja meg kártevő. Alacsonyabb magasságokban igen nehéz macát termeszteni, ráadásul ezekben a példányokban valószínűsíthető, hogy nem található meg az összes jótékony hatóanyag.
A maca felhasználása a történelem során
A perui gyógyászatban a macát eredetileg vérszegénység, menstruációs fájdalmak, menopauzás tünetek, gyomorrák, tuberkulózis kezelésére, a memória javítására, a szellem frissítésére és stressz oldásra használták, valamint a segítségével növelték az energiaszintet, az ellenálló képességet, az erőt és a kitartást. A maca egy immunstimuláns növény, amely az általános egészséget javítja.
A maca, mivel nagyon tápláló, fontos, hagyományos étel és gyógynövény már évszázadok óta. Gyakran kereskedtek vele az alacsonyabban fekvő területekkel trópusi élelmiszerekért, mint a kukorica, a rizs, a quinoa vagy a papaya. Az Inka Birodalom harcosai csatába indulás előtt fogyasztották: legendás erejüket a bőséges macabevitelnek tulajdonítják. A történet szerint egy város bevétele után a védelmükbe kellett helyezniük az asszonyokat a maca okozta férfias nagyravágyásuk és magas libidójuk miatt.
Amíg az inkák és elődeik uralták az Andok magasabb régióit 3000 évvel ezelőtt, a maca mindvégig fontos szerepet játszott a kereskedelmükben. Olyan hatékony volt, hogy nagyon értékesnek tartották, és a használatát igencsak korlátozták: általában csak a hatalmon lévő család juthatott hozzá. Amikor megérkeztek a spanyolok és elérte őket a maca híre, elkezdték Spanyolországba exportálni a gyökerét. A spanyol uralkodók energia- és tápanyagforrásként használták, amíg ki nem halt a köztudatból.
A maca a világ többi része számára a ’60-as években kezdett ismertté válni, amikor néhány Peruban kutató botanikus rátalált, kielemezte a tápanyagtartalmát és „az Andok elveszett terményének” titulálta.
A maca modern használata
A macát, vagy „perui ginzenget” (habár nem rokona a ginzeng családnak) a peruiak ugyanúgy használják most, mint azelőtt: az erő és kitartás növelésére, potencianövelésre és a termékenység fokozására. Profi sportolók és idős emberek, valamint a depresszióból, függőségekből, traumából vagy egyéb betegségekből felépülésben lévő betegek gyakran napi három alkalommal fogyasztanak belőle.
A macát hagyományosan főzve fogyasztják, mivel a frissen szedett gyökér csak a termelők környezetéből szerezhető be, ráadásul a magas rost- és goitrogéntartalma miatt gyomorbántalmakat okozhat. Többféle módon készítik el, néha pikáns csemegévé pörkölik, de általában párolják vagy összenyomják egy sűrű, édes szósszá.
Szárítani is szokták, majd tejbe, zabkásába, illetve más zöldségekhez keverik, vagy gabonákhoz adják és lisztként használják sütéshez. Ezen kívül néha megerjesztik és egy enyhe sört készítenek belőle. A leveleit párolják, vagy nyersen fogyasztják salátában.
A maca népszerűsége nagyobb keresletet jelent az étrend-kiegészítő iparban is. A legfőbb exporttermék a macaliszt, amely nagyban hasonlít a búza- vagy a burgonyaliszthez, és igen olcsó. A maca kocsonyásított formában is létezik, amelyet gyógyászati célokra, vagy étrend-kiegészítőként használnak. Még fagyasztva szárított macalét is lehet találni a boltokban.
A maca fogyasztása – mint étel és takarmánynövény – emberek és állatok számára is éppolyan biztonságos, mint bármely más zöldség, bár tartalmaz glükozinolátokat, amelyek növelhetik a golyva kialakulásának esélyét, ha nagy mennyiségben fogyasztják egy jódszegény étrend részeként. A sötétebb színű gyökerek (vörös, lila vagy fekete) tartalmaznak jódot is, így azoknak, akik nagyobb mennyiségű macát szeretnének fogyasztani, ezek a változatok ajánlottak. Jelenleg is végeznek kutatásokat a macával kapcsolatban a prosztatanagyobbodás elleni hatásáról, a hangulat és az energiaszint javításáról, a szorongás csökkentéséről, a szexuális étvágy növeléséről, és mint természetes termékenységi kezelés, a maca spermatermelésen való javításáról, a spermák mozgásképességéről és az ondó mennyiségéről.