A természetes csokoládé kakaóból vagy Theombroma kakaóból származik, a kakaófa gyümölcsének magjaiból. A kakaó Közép-Amerika trópusi vidékein őshonos, az örökzöld kakaófa viszonylag alacsonyra nő, fehér virágai egész évben virágoznak, amiket apró rovarok poroznak be. Gyümölcse ovális alakú, színe sárgás, súlya pedig kb. fél kg. Minden egyes gyümölcs 40-50 magot tartalmaz, ezek a kakaóbabok. Fehér húsából néhány országban dzsúszt készítenek.
A kakaóbab a csokoládé és a kakaópor legfontosabb összetevője. A magokban található zsírokból kakaóvaj készíthető.
A kakaófa jellemzően a folyók árterében nő, mivel sok csapadékot igényel. A cserje négy éves korától terem és még 80 éves korában is megtartja termőképességét.
A természetes, nyers kakaó valódi szupertáplálék, mivel különböző fitonutrienseket, ként, magnéziumot és feniletilamint tartalmaz, ami fontos szerepet játszik a boldogságérzetben.
A nyers kakaó valódi szupertáplálék, mivel számos olyan értékes vegyületet tartalmaz, mely hozzájárul a szervezet egészséges működéséhez.
A kakaó ősi története
A közép-amerikai bennszülöttek már időszámításunk előtt 1500 évvel élvezték a kakaó nyújtotta örömöket és egészségre gyakorolt kedvező hatásait (a maják). Ételként, gyógyszerként és fizetőeszközként egyaránt alkalmazták.
A kakaó olyan értékes dolognak számított, hogy a bennszülöttek szó szerint dicsőítették, számos írásos és képi emlékben megemlítik.
A kakaó olyan régóta szerepel a közép-amerikai országok történetében, hogy ma sem tudjuk pontosan, hogyan terjedt el, hiszen már időszámításunk előtt kb. 1500 évvel is termesztették az Amazonas medencéjében.
A kakaó a maja teremtésmítoszban is szerepel, isteni eredetűnek tartották. A „Theobroma” jelentése: „istenek eledele”. A maják úgy gondolták, hogy a Tollaskígyó adta nekik a kakaót, miután Xmucane megalkotta őket kukoricából.
Az aztékok úgy gondolták, hogy a kakaó istenüktől származik (Quetzalcoatl). Kakaót csak az előkelők fogyaszthattak.
Az 1500-as években találkoztak először a felfedezők a kakaóval, amikor kapcsolatba kerültek az őslakosokkal. Kolumbusz volt az első európai, aki megismerhette a kakaót. Mintát küldött Ferdinánd királynak belőle, de ekkor még nem vált túl népszerűvé Európában, Kolumbusz elsősorban a kakaó fizetőeszközként történő felhasználását ismerte. Közel egy évszázadnak kellett eltelnie, mire a kakaó jelentős exportcikké vált.
Az első üzlet, ahol kakaóból készült italt lehetett kapni Londonban nyílt meg 1657-ben.
A nyers kakaó egészségre gyakorolt kedvező hatásai
A kakaó egészségre gyakorolt pozitív hatásairól az első írások a 16. században jelentek meg.
Az akkoriban ismert pozitív hatásai:
- csökkenti a fáradtságot
- lázcsillapító
- erősíti szívet
- javítja a légzést
- javítja az étvágyat
- gyógyítja a vese, húgyhólyag és máj betegségeit
- lassítja az öregedést
A pozitív vélekedés később sem változott meg."Akik sok csokoládét isznak, azoknak az egészsége állandó (Brillat Savarin, 1825).
A Theobroma kakaónak több fajtáját is ismerjük, a leggyakrabban termesztett változatai fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, rostokat, vasat, cinket, rezet, kalciumot, magnéziumot és ként tartalmaznak. Olyan antioxidáns vegyületek is találhatók bennük, melyek fontos szerepet játszanak boldogságérzetünkben.
A kutyák nem fogyaszthatnak csokoládét, mivel bennük hiányzik az az enzim, amely képes lebontani a koffeint. A kakaóbab önmagában nem jóízű. Szüretelést követően a magvakat érett banán alatt kell érlelni, majd a napon kell megszárítani.
Az étcsokoládéban a koffein mennyisége nem túl magas. A kakaóban lévő oxálsav gátolja a kalcium felszívódását, főleg akkor, ha cukorral kombináljuk. A természetes eredetű, nyers kakaó antioxidánsokban gazdag, de minél inkább feldolgozott a csokoládé, antioxidáns tartalma annál alacsonyabb. Számtalan fűszerrel kombinálták már, de Brillat Savarin szerint az „ízlés rostáját csak a cukor, a fahéj és a vanília állotta ki."