A mentális betegségek oka: a kenyér és más táplálékok?

Csak úgy, mint a morfium, az exorphin is az opioid receptorokhoz kötődik, amelyek a testben szétszóródva mindenhol megtalálhatóak - többek között a belekben, a tüdőkben, a nemi szervekben, és az idegrendszer különböző részeiben. Természetesen eredetileg ezek a receptorok a saját opioid anyagaink miatt fejlődtek ki, vagyis az endorfinok miatt (az "endo" azt jelenti, belső eredetű). A szervezetünk azért termel endorfint, hogy csökkentse a fájdalomérzetet az olyan esetekben, amikor tovább kell funkcionálnia annak ellenére, hogy megsérültünk vagy stressz ért - például szülés vagy harc közben. A "futók gyönyöre" effektus, vagyis a hosszútávfutók által tapasztalt eufória érzés az, ami erre a mechanizmusra épül.
 
Felmerült, hogy az endorfin egyik fő funkciója az, hogy megvédje a szervezetet az éhezéstől a stresszes, elhúzódó élelemhiány idején. Tudjuk, hogy ugyanez az opioid ellentétes hatást is kiválthat, attól függően, milyen receptorhoz kapcsolódik; mindez csak attól függ, hogy az adott receptor a testben vagy az agyban található. Ha a morfiumhoz hasonló endorfin a bélben található opioid receptorokhoz kapcsolódik, akkor sokszor visszatartja a szervezet számára fontos tápanyagforrásokat (mivel székrekedést és vízvisszatartást idéz elő). Ezen kívül csökkenti a motoros aktivitást és a fájdalmat, valamint a szaporodást szabályozó hormonok termelését, és a nemi vágyat is. Ezzel ellentétben azonban, ha ez az endorfin az agyban található opioid receptorokhoz kapcsolódik, akkor serkenti az energiafelhasználást, növeli a reakcióképességet és a (hiper)aktivitást. Az előbbit nevezhetjük passzív, hibernációhoz hasonló válaszreakciónak, amellyel a szervezet az ideiglenes élelemhiányra reagál; az utóbbi pedig aktív válaszreakció, ami az emberek vándorlását (migrációját) idézi elő. Az opioid rendszer zavara és az étkezési zavarok (például anorexia) közötti kapcsolat sem maradt észrevétlen az évek során - és ezt számos bizonyíték támasztja alá. A lényeg az, hogy endorfin akkor termelődik, amikor szükség van rá, exorphint azonban gyakorlatilag minden (modern) étkezésnél termel a szervezetünk.
 
A táplálékban található exorphinok részben vagy egészében a belekben fejtik ki hatásukat. Ennek az a következménye, hogy mindenféle módon az energia megtakarítást segítik. Másrészről azonban az exorphinok, ha tudnak, szívesebben kapcsolódnak közvetlenül az agy opioid receptoraihoz. Ezért a legfontosabb kérdés az, vajon az exorphinok nagy mennyiségben képesek-e átjutni a bélfalon és a vér-agy gáton. Néhány kutató úgy gondolja, ha ezek a gátak egészségesek, akkor az exorphinok nem juthatnak át. De ez nem igazán biztató, mivel még az egészséges gátak működését is könnyen megzavarhatja például a stressz, az étrend, az alkohol, vagy akár a hétköznapi, gyakran használt gyógyszerek is. A gyomorcsövön át táplált patkányok esetében például, a radioizotóppal megjelölt glutén proteinek később a patkányok agyában, exorphinok formájában jelentek meg.
 
Az exorphinok termelése tehát rendkívül hatékony. Vegyük például a következőt: a táplálkozás szempontjából jelentéktelen mennyiségű 1g kazein (körülbelül két evőkanál tehéntej) elég nagy mennyiségű opioidot termel ahhoz, hogy annak pszichológiai hatásai legyenek. Ez figyelemre méltó azon tényeknek a tekintetében, hogy a) a gluténból származó opioidok erősebbek a kazeinben találhatóknál, b) Európában a gluténból átlagosan napi 10-20 grammot fogyasztunk el - sokak pedig még az 50 g mennyiséget is túllépik. Kimutatták, hogy a patkányok agyában a kazeinből származó opioidok tízszer erősebben hatnak, mint a morfium. Ha az összes, bélben felszabadult exorphin eljutna az agyba, nehéz lenne megérteni, hogyan is működhetne tovább a szervezetünk.
 
Az opioidok biztosítják, hogy a táplálék ízletes legyen, és hogy jutalomnak érezzük az evést, viszont másrészről fontos szerepet játsszanak az ételek utáni sóvárgás és az evéskényszer kialakulásában is. A patkányoknál az opioid-antagonista naloxon drasztikusan csökkenti a kedvelt ételek fogyasztását, viszont az annyira nem kedveltekét nem. Az emberek esetében a naltrexon pedig (ami nagyon hasonlít a naloxonra, de hosszabb ideig hat és bevehető szájon át is) elnyomja az evéskényszert. Így azok az emberek, akik egy tál tészta elfogyasztása előtt naltrexont vesznek be, kevésbé érzik ízletesnek az ételt, és kevesebbet esznek belőle. A naloxon röviden arról ismert, hogy képes ellensúlyozni a heroin-túladagolás (ami egy erős morfium-származék) hatásait, a naltrexont pedig a heroin függőség kezelésére használják.
 
 Azok a táplálékok, amelyek exorphint tartalmaznak (mint például a búza és a tejtermékek), képesek befolyásolni a jutalmazási-központot, ezért az emberek nehezen tudnak felhagyni a fogyasztásukkal. A tejfüggőségről jó tudni, hogy azért alakult ki az evolúció során, hogy jóleső érzést keltsen a még szopós, fiatal állatban vagy emberben. Az újszülöttek belei rendkívül áteresztőek még - így nem csak az anya antitestjei jutnak át rajta, amelyek segítik a még fejletlen immunrendszer működését, de a tej opioidjai is. A szoptatás befejezése és az elválasztás után azonban a tej emésztését segítő enzim termelése genetikailag programozott módon leáll. 
 
Az, hogy a felnőttek rendszeresen fogyasztanak tejet, evolúciós szempontból még újdonságnak számít, és csak az állatok háziasításával kezdődött el - a marhát tartó embereknél ugyanis mutálódott a tejemésztést segítő enzim. Érdekes, de aggasztó is, hogy a tehéntejben található opioidok tízszer erősebbek az emberi tejben lévőknél. Hogy mennyire erős függőséget okoz a tej, azt az is alátámasztja, hogy a maximum négy éves gyerekek körülbelül felének még szüksége van egy kis tejre ahhoz, hogy el tudjanak aludni. Mint már korábban említettük, a búzában található opioidok sokkal erősebbek az anyatejben lévőknél.
 
Vitatható, de azok az élelmiszerek, amelyek emésztése során exorphin szabadul fel, azért olyan kedveltek, mert a droghoz hasonlóan hatnak a szervezetre. Van egy olyan elmélet, amely szerint ez a kémiai jutalmazás-érzés serkentette arra az embereket, hogy elkezdjenek a mezőgazdasággal foglalkozni. Széles körben talány, hogy a gabonafélék miért vették át olyan gyorsan és nagymértékben a hagyományos táplálékok helyét, még akkor is, amikor tudjuk róluk: kevésbé táplálóak és sokkal több munka van velük. Ezen kívül a gabonafélék termelése akkor is folytatódott, amikor a könnyebben feldolgozható táplálékokból (hús, krumpli és gyümölcs) nagy mennyiség állt rendelkezésre, és ez szükségtelenné tette a gabona további termelését. Érdekes, hogy minden lakott kontinensen az összes főbb civilizáció termelt gabonaféléket - egy olyat sem találunk közöttük, amely csak krumplit és zöldségeket termesztett, vagy egyáltalán nem rendelkezett mezőgazdasággal. 
 
Wadley és Martin elég merész hipotézise szerint a mindennapos opioid fogyasztás miatt az emberek toleranciája nőtt, így könnyebben elviselték a zsúfolt, mozgásszegény körülményeket, valamint a rendszeres munkát és a törvényhozóknak való alárendeltséget. Ha ez így van, akkor a gabonafélék rendkívüli mértékben járultak hozzá a civilizáció fejlődéséhez.
 
Az exorphinok káros hatása
 
Nem minden ember reagál ugyanúgy ezekre a vegyületekre. Például a skizofréniás betegek vérében és vizeletében, valamint az autista gyerekek vizeletében abnormálisan magas a tej- és/vagy a búza-exorphinok szintje. Ha ezeket a vegyületeket megtisztítják, és a patkányok agyába injekciózzák, a patkányok rendkívül különösen kezdenek viselkedni - először nagyon nyugtalanok, majd inaktívak és hiperdefenzívek lesznek. Többek között nem figyelnek fel a csengő hangjára, ami nagyon hasonló ahhoz a látszólagos süketséghez, ami gyakran figyelhető meg az autista gyerekeknél. Érdekes, hogy az egészséges emberek véréből származó exorphinok hatására a patkányok összességében hasonló, habár gyengébb, és rövidebb ideig tartó tüneteket produkálnak.
 
Amellett, hogy a fellépő viselkedési zavarok hasonlítanak a skizofréniánál és autizmusnál látottakhoz (például csökkent társas interakció, csökkent fájdalomérzet, és kontrollálatlan motoros aktivitás), a patkányoknál az exorphinok ugyanazt az agyterületet aktiválják, amelyeket a skizofréniás és autista betegek esetében is. Az exorphinok zavaró hatása kiterjedhet a látásra és a hallásra is, és hallucinációt okozhat (mint a skizofréniások esetében). Ezért nem lehet véletlen, hogy nemrégiben egy olyan felnőtt beteg esetét regisztrálták, akinél megszűntek a korai gyerekkorban kezdődő, naponta jelentkező látási és hallási hallucinációk, amint a beteg áttért a glutén-mentes étrendre.
 
A patkányoknál is vissza lehetett fordítani az exorphinok viselkedést- és agyat érintő hatását, ha az állatokat opioid-antagonistákkal kezelték. Ezen kívül a naloxonról bebizonyosodott, hogy a skizofréniás betegeknél ideiglenesen megszünteti a pszichózisos tüneteket, különösen a hallucinációkat. A naltrexon pedig jó hatással van az autista gyerekekre, mivel blokkolja az agy opioid aktivitását, amely abnormálisan magas ezeknél a gyerekeknél. Bizonyos kísérletek során megpróbálták eltávolítani a felesleges exorphinokat a skizofréniás betegek véréből, méghozzá úgy, hogy egy éven át a betegek minden héten dialízisen estek át. Az eredmények meglepően pozitívak voltak, mivel a betegek 40 százalékánál nagymértékben javult vagy teljesen megszűnt a skizofrénia. Néhány beteg azonban nem lett jobban, ami annak tudható be, hogy az étrend nagy hatással volt az exorphinok folyamatos termelésére és felszívódására - ezért a dialízis nem tudta csökkenteni a vér exorphin koncentrációját. Öt betegnek a dialízises kezelés mellett glutén- és kazein mentes étrendet írtak elő - ennek a kombinációnak köszönhetően a betegek állapota vagy jelentősen javult, vagy teljes gyógyulás következett be.

 
A mentális zavarral küzdő gyerekeknél, a skizofréniás betegeknél és az olyan nőknél, akiknél postpartum pszichózist diagnosztizáltak, a gerincvelő folyadékban a normálisnál magasabb mennyiségű exorphint mutattak ki. A gerincvelőnek nem szabadna ilyen nagy mennyiségű exorphint tartalmaznia. Viszont ha a gátak megsérülnek, vagy nem megfelelően működnek, akkor az exorphinok könnyedén a belekből a vérbe (ahol beindítják az immunreakciót), majd a vérből a gerincvelő folyadékba jutnak. Minél több glutént-támadó antitest található a skizofrén betegek vérében (az egészséges emberekéhez képest), annál több antitest található a gerincvelő folyadékban is. Ez az összefüggés arra utal, hogy az antitestek nagyobb mértékben szóródnak szét a betegek szervezetében - ez akár a gátak működésének kismértékű vagy átmeneti zavarára is utalhat.  Sajnálatos módon önmagában a glutén arra is képes, hogy ilyen zavart vagy problémát idézzen elő.