Kevesen tudják, de már majdnem negyven éves múltra tekinthet vissza a paleolit táplálkozás elmélete.

Walter L. Voegtlin-nek hívták azt az USA-ban élő orvos doktort, aki elsősorban gyomor és bélbetegségekkel foglalkozott és 1975.ben egy könyvet írt „The Stone Age Diet” címmel (A kőkorszaki étrend).

Az ősember azon kevés ragadozók egyike volt, aki képes volt arra, hogy a zsákmányállat agyvelejét is elfogyassza. Erre talán csak a hiénák képesek és az embernél sokkal erősebb ragadozók, pl. oroszlán, tigris, nem. Ezen elméletet tovább fejlesztve egyes kutatók azt állították, az emberi agy gyors növekedése az evolúció során éppen annak volt betudható, hogy képessé vált viszonylag korán arra, hogy a zsákmányállat (ember) agyvelejét is elfogyassza.

Ebben az írásban azt az álláspontot fejtette ki, miszerint a kőkorszaki ember még nem foglalkozott földműveléssel, következésképpen csak azt ehette, amit a vadászat során elejtett, illetve, amit vándorlása során gyűjtögetett.
Így édességekhez szinte soha nem juthatott hozzá, tekintettel arra, hogy a vadon termő gyümölcsök, és ehető növények meglehetősen fanyarak, a méz ritka és nehezen megszerezhető kincs volt. Az elejtett állatokat pedig a leletek alapján szinte majdnem tejes egészében felfalta, még a csontokat is gondosan széthasította, hogy a zsírokban dús velőhöz hozzájusson. Az elejtett állat koponya csontját is mindig feltörte, hogy az agyvelő legkisebb darabjait is elfogyaszthassa. A tápláléka tehát zsírokba relatíve dús volt, valamint állati fehérjékből és összetett szénhidrátokból állt.

Voegtlin elképzelését arra alapozta, hogy a viszonylag szerény régészeti bizonyítékok azt mutatták, hogy amennyi a csiszolt kőkorszak emberi foszíliáiból megmaradt, az arra utalt, hogy kőkorszaki elődeink igen erőteljes felépítésű, jó fizikumú egyedek voltak.

Ezzel szemben a földművelés és az állattartás, valamint a civilizáció hajnalán már sokkal több emberi maradványok azt igazolták, hogy ezek az elődeink egyáltalán nem voltak erősek és egészségesek sem. Számtalan súlyos foghiány és senyvesztő betegség nyomait őrizték meg csontvázaik.

Olyan betegségek tucatjait találták meg náluk nagy számban, mint pl. az epekövesség, érelmeszesedés, csontritkulás, fogszuvasodás, TBC, amit korábban civilizációs betegségnek tartottunk és azt gondoltuk, csak pár száz, pár ezer éve jellemzik fajunkat.

Voegtlin úgy gondolta, ha étrendünket közelítjük a csiszoltkőkorszak emberének a feltételezett étrendjéhez, akkor betegségeink többségét ennek következtében megelőzhetjük.

A könyv viszonylag hamar feledésbe merült, de az évezred fordulót követően újra felfedezték és mára elmélete sokkal sikeresebb, mint amikor könyvét megjelentette.

Mára divat lett, minden komolyabb étterem már kínál a menüjében "paleo" fogásokat. Sokan már az egészséges táplálkozás fogalmával azonosítják.

Biztos, hogy sokkal egészségesebb, mint a sok finomított szénhidrát, az alkohol, a kávé, a tartósítószerekkel zsúfolt műkaják (hamburgerek, tészták, sütemények, krémek), főleg ha annyit is mozognánk, mint egykori őseink tették ezt nap, mint nap. De az is tény, hogy a csiszolt kőkorszak embere mai tudásunk szerint nem volt hosszú életű, minden esetre a napjainkban várható átlagos élettartamot meg sem közelítette. Akkor az emberi populáció lélekszáma egy-kétszáz ezer főből állt, mára már több mint hétmilliárdan vagyunk. Ahhoz a Föld forrásai már régen kimerültek, hogy paleo módon éljünk hét milliárdnyian. 

De közben a litorális (tagolt tengerparti) területeken kialakult kultúrák olyan kultúr kincset hagytak ránk, mint a mediterrán étrend, a Csendes-óceán szigetvilágainak étrendje, és valóban ma az itt élő emberek számíthatnak a leghosszabb és a legtöbb egészségben eltöltött életévekre (Szicília, Szardínia, Olaszország, Japán, Polinéz szigetvilág államai, Karib szigetvilág, kivéve Haitit). Nekünk Európában a mediterrán étrend lehet jó iránymutató, amit tömegesen követhetünk. Ez az út járható, miként ezt több százmillió embertársunk példája mutatja.

 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!