Mintegy 200 évvel ezelőtt Lafarge létre hozta az első életbiztosítást Európában. Hatalmas bukás lett a vége. De miért is? Lafarge nem vette figyelembe Villermet dr kutatásait. Nézzük az elejéről a történetet.

Villermet dr. azonban azt is kimutatta, hogy a jómódban élők közt a halálozás évente 50 emberből csak egy fő, ami a negyede a köznép körében tapasztaltnak (hasonló arányt mai is kimutattak a VIII. kerület és a XII. kerület lakosságának összehasonlító vizsgálatai pár évvel ezelőtt!).

Kb. 200 évvel ezelőtt a szegénysorban élő franciák közt a halálozás úgy alakult, hogy évente 50 felnőttből meghalt 4. Rémisztő statisztikai adat, hiszen átszámolva jelen viszonyainkra ez azt jelentené, hogy ha Magyarország lakosságát 10 millió főben határozzuk meg, akkor évente ez 800 ezer elhalálozást jelentene. Ha ez ma így lenne, a jelenlegi termékenységi ráta mellett 15 év alatt elfogynánk teljesen. A valóságban ennek az értéknek az 1/8 az évi halálozás, mellyel így is Európa sereghajtói közt vagyunk!

Mi történt tehát? A szegények túl hamar haltak meg, és túl sokan, ezért túl rövid ideig fizettek,  amit a gazdagok befizetései nem tudtak ellensúlyozni. Ebben persze a csecsemő- és gyermekhalandóság még nincs is benne, mert azok az adatok még rosszabbak voltak. A gyermekek harmada nem is élte meg az ötödik születésnapját, míg az anyák 4%-a halt bele a szülésbe (Semmelweis kora!), de ha  bementek a kórházba, akkor húsz százalékuk nem jött ki élve. Ezért rájuk semmiféle biztosítást nem lehetett kötni. Persze akkor is voltak hosszú életű emberek, pl. Párizs érseke majdnem egy évszázadot élt. 

Egy szó, mint száz. Voltak régi öregek, de nagyon kevesen, sokkal kevesebben, mint azt ma gondoljuk, bármennyire is hinni szeretnénk az ellenkezőjét.

Ha nem hiszünk a tényeknek, akkor úgy járunk, mint Lafarge úr első életjáradék pénztára. De nagyon mélyek a legendák gyökerei. Nagy baj az, ha vigaszt a legendákban keresünk.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!