A neandervölgyi ember a hominidák egyik alfaja, kb. 25 ezer évvel ezelőtt kipusztult. A hominidák fajába tartozott, és a mai ember (homo sapiens) és a neandervölgyi közös őssel bírt.

A neandervölgyi ember sokkal robosztusabb volt, mint a homo sapiens, agya is nagyobb volt, de a halánték és a parietalis lebeny kevésbé volt fejlett, bár az agya össztömege kb. 150g-mal meghaladta a miénket. 

Míg a neandervölgyi ember egy korai kivándorlás révén terjedt el úgy kb. 200 ezer évvel ezelőtt Európában, addig a mi fajunk, a homo sapiens kis híján teljesen kipusztult Afrikában. A modern DNS vizsgálatok szerint fajunk alig 600 egyedre szűkült le, és ebből a hatszázból lett mára több mint hét és fél milliárd ember. Bár sokan vagyunk, genetikai heterogenitásunk kicsi, azaz génjeink kb. 98,5%-ban megegyeznek.

Akkor hogy hogy mi maradtunk fenn és nem a neandervölgyi alfaj? Ehhez néhány adatot célszerű közelebbről megvizsgálni. A neandervölgyi ember szinte kizárólag csak húsokat fogyasztott, tápláléka alig tért el a vadon élő farkasokétól. Szerszámai meglehetősen kezdetlegesek voltak és ezeken még több tízezer év távlatában sem figyelhetők meg a fejlődés leghalványabb jelei sem. 

A homo sapiens eszközei ugyan ebben az időszakban látványos minőségi fejlődést mutattak. A homo sapiens étrendje nem a farkasokhoz, hanem sokkal inkább a medvékhez volt hasonló. Tehát a hús mellett meghatározónak bizonyultak a földből kiásott gumók, az ehető bogyós termések, a gombák, a méz, sőt, még a rovarok is. 

A két faj egymással nem keveredett. Vannak közös génjeink a neandervölgyiekkel, de ezeket még a közös őstől hoztuk magunkkal. Úgy látszik az agy minőségi fejlődéséhez nem elegendő csak a hús fogyasztása, hiszen ez esetben a tigris, vagy a farkas lenne a legintelligensebb faj a Földön, márpedig ez nem így van. 

A neandervölgyi ember rövid életű volt, a harminc éves fosszíliák extrém ritkaságnak számítanak. A kezdetben lelkesen fogadott paleo diéta mára sokat szelídült, de azért emlékezzünk a kezdetekre, mikor arról próbáltak meggyőzni minket, hogy étkezzünk úgy, mint a neandervölgyi ősember. Sajnos mindkét fajt jellemezte a kannibalizmus, de ez a szokás szerencsére kiszelektálódott, mivel azok a törzsek, amelyek kannibalizmust folytattak, hamar degenerálódtak, és az elszaporodó prion betegségek, melyek az agy degeneratív, kóros fehérjék általi súlyos agykárosodásában jelentkeztek, kipusztultak. Úgy tűnik tehát, hogy nem morális okok szoktattak le minket az emberevésről, de ez már egy másik történet. 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!