A „vakbélgyulladás” lassan ritka betegséggé kezd válni, miközben az epekövesség miatt végzett műtétek száma toronymagasan az első helyet foglalja el.

A betegség ma  a harminc év alatti nők 5 %-ában, 70 év felett 30%-ában kimutatható, míg a férfiak valamivel jobban állnak. Harminc év alatt egy százalék, 70 év felett 13%.

Modern világunkban az epekövesség népbetegséggé vált, Európában a lakosság 15%-át érinti ez a betegség.

Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a felnőtt lakosság 15%-a szenved epekő betegségben.

A kövek 80%-a koleszterin kő és 20%-a kevert (koleszterin és pigment, leggyakrabban bilirubin) kő.

Könnyen ráfoghatjuk, hogy ez a népbetegség helytelen étkezési szokásaink, tunya életmódunk következménye, ha nem lenne egy-két nagyon meglepő adat a birtokunkban. Pl. Ötzi, az 5300 éve gleccserbe fagyott jégember minden volt, csak nem tunya és elhízott, mégis három darab 1 cm-t meghaladó nagyságú epeköve volt. Az egyiptomi múmiákon végzett vizsgálatok (melyben több száz múmia vizsgálatára került sor) azt mutatták, hogy az epekövek meglepően nagy számban fordultak elő már akkor is. A múmiák többsége korának tehetős embere volt, és csak elenyésző részük volt fáraó.

Három vegyületről tudunk, ami az epében meghatározó szerepet játszik: a koleszterin, a lecithin és az epesavas sók. Ezek egymáshoz viszonyított aránya döntő szerepet játszik a kőképződés kialakulásában.

Ha a hármat nem összefüggéseiben nézzük, akkor nem lehet a jelenséget megmagyarázni. A korábban oly sokat emlegetett koleszterin, melyből a máj négyszer annyit termel, mint amit a táplálékkal beviszünk a szervezetünkbe nap, mint nap, önmagában nem magyarázza a jelenséget, hiszen bár a kövek 80%-a koleszterin kő, de pl. a májban a koleszterin szintézist blokkoló gyógyszerek egyik legfőbb mellékhatása éppen az, hogy hajlamosítanak az epekövesség kialakulására.

Ma úgy látjuk, hogy ha az epehólyagban lévő epében a lecithin aránya 40-50% és a koleszteriné 8-20%, míg az epesavak sói 70-90% körül vannak, akkor ezek az arányok rendkívüli módon kedveznek a kőképződés folyamatának (ez a lithogén epe).

A kövek 8-10 év alatt érik el a 2cm-es nagyságot és egy részük néma marad, azaz a beteg nem is tudja, hogy köve van, mert teljesen panaszmentes és csak más okból végzett vizsgálat deríti ki, hogy epekövessége is van.

Fel kell tennünk a kérdést: mi a közös bennünk, Ötziben, illetve az ötezer évvel ezelőtt élt egyiptomiakban?

Azt tudjuk, hogy az egyiptomiak igen sok gabonát fogyasztottak és Ötzi gyomrából is sok pirított gabonaféleség került elő (háromféle hús mellett). Napjainkban is nagyon meghatározók étrendünkben a gabonaféleségek.

Lehet, hogy a lithogén epe „beállításában” nem az oly sokat kárhoztatott zsíros ételek, húsok, mozgásszegény étrend a felelős, hanem az a sokféle kenyér és péksütemény, amit nap mint nap elfogyasztunk?

A sokkal több koleszterint fogyasztó eszkimóknál ez a betegség szinte ismeretlen volt,  illetve az Amazonas környékén, ahol az emberek kukoricát, burgonyát, édesburgonyát fogyasztanak a gabonák helyett, szintén nagyon ritka a betegség előfordulása.

Azt hiszem teljesen mindegy, hogy finomított vagy nem finomított gabona termékekről van szó.

Délkelet Ázsiában az epekövesség leggyakoribb oka a féregfertőzés, ami nálunk extrém ritkaságnak számít. Azt gondolom  a betegséget a legjobban úgy kerülhetjük el, ha étrendünkben a gabonából készült kenyér és tésztaféleségeket csökkentjük, sőt, ha lehet el is hagyjuk és helyette sok zöldséget, gyümölcsöt, burgonyát, kukoricát, rizst, olajos magvakat, olíva olajat, halat, szárnyast fogyasztunk, sok vizet iszunk (a vizeletünk midig legyen világos színű) és sokat mozgunk.

Akinek már köve van, az kerüli az olajos, zsíros ételeket, mert könnyen begörcsölhet tőlük és ösztönösen megnöveli a szénhidrátokat az étrendjében és ezen belül a kenyérféleségeket is. Ne tegyék, mert ez által a köveik még nagyobbra fognak hízni. Akkor inkább a burgonyát és a rizst tessék előnybe részesíteni!

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!