Az emberi szervezetben a periódusos rendszer mind a 92 eleme valamilyen mennyiségben megtalálható. Mennyiségük szerint szokták őket az alábbi módon csoportosítani.

Szervalkotó elemek: hidrogén, oxigén, szén és nitrogén.

Makroelemek: Nátrium, kálium, kalcium, foszfor, klorid és kén.

Minél inkább folytat valaki biotermesztést, annál valószínűbb, hogy az általa termelt növények vagy az így legeltetett állatokban optimálishoz közeli lesz ezen elemek összetétele. Ezért is nem azonos értékű a legeltetett tehén teje és sajtja, húsa, az istállóban nevelt tejgyárakhoz, húsgyárakhoz képest. Ugyan ez igaz a tojásra is. Ne feledjük, hiába tart valaki otthon csirkéket, ha őket táppal neveli, nem sokkal lesznek jobbak, mint nagyüzemi társaik. Így van ez a gyümölcsökkel, gabonafélékkel is. Persze a bioorganikus tartásnak is megvannak a veszélyei (pl. magasabb toxikus gomba tartalom), de ezek kellő odafigyeléssel kivédhetők.

Mezoelemek: vas, réz, cink, szilícium.

Mikroelemek: mg/kg mennyiségben tartalmazza testünk, egy részük létfontos, egy részük közömbös, vagy kifejezetten káros.

Nyomelemek: nanogramm/g mennyiségben mutatható ki a szervezetünkben és többségük élettani hatásairól fogalmunk sincs.

Csak az arányok érzékeltetése céljából itt van néhány adat: szervezetünk kb. 67g káliumot tartalmaz és kb. ennyi nátriumot is. Foszfor 300g van bennünk, aminek a többségét a csontokban tároljuk.

Kloridból is kb. 400g van bennünk, míg létfontos cinkből 2-3g. A csontváz össztömegének a nagy része is kalcium. Elég arra gondolnunk, hogy az egészséges csontozat súlya kb. 17kg.
Vasból is 2-3g található testünkben. 

A mezoelemeken belül különösen fontos a cink, vas és a réz aránya. Mindegyik esszenciális elem, tehát nélkülük élni nem lehet, de az is igaz, hogy ha több van belőlük a kívánatosnál, az nagyon káros lehet. A cink a mellett, hogy több száz enzim létfontos kiegészítője, egyben vigyáz arra is, hogy a vas és a réz szintje ne emelkedjék a kívánatosnál magasabbra a sejtjeinkben. 

A makroelemek és a mezoelemek vonatkozásában nagyjából tisztán látunk, de igen nagy a homály tudásunkban, ha a mikroelemek vagy főképpen a nanoelemekről van szó.

Már annak az eldöntése is meglehetősen teoretikus módon történik, hogy milyen makroelemekre, illetve mikroelemekre van szükségünk.

A kutatók az alábbi módszer szerint járnak el. A természetben van egy egyetemes törvényszerűség, amit egy érdekes görbe, a Gauss-görbe ír le. Ha pl. az embereket nagyság szerint vizsgáljuk, akkor megkapjuk a tipikus Gauss-görbét. Úgy néz ki, mint egy harang. Az emberek 2/3-a 165-185 cm közé tartozik (ők alkotják a harang testét), míg a többiek ezen kívül helyezkednek el, vagy jobbra, vagy balra (kicsik balra, nagyok jobbra). Ha egy mikroelem koncentrációja ilyen normális eloszlású mintázatot ad sok emberben vizsgálva, akkor nagyon valószínű, hogy komoly élettani szerepe lehet. Persze ebből még nem következtethetünk arra, hogy mi is ez a szerep. Ha azonban teljesen rendszertelen, össze-vissza értékeket mérünk, amik nem követik a haranggörbe mintázatot, akkor valószínű, hogy az a mikroelem, vagy nyomelem nem játszik semmilyen élettani szerepet, csak mint szennyeződés van bennünk. Erre jó példa pl. az ólom.

Az viszont tény, hogy az intenzív mezőgazdasági művelés a talaj mikroelem és nyomelem készleteit kiüríti, sőt, a mezo- és a makroelemek nyilvánvaló hiánya is megfigyelhető. Ezt próbáljuk meg ellensúlyozni a műtrágyázással, nem sok sikerrel (még a makroelemek szintjén sem).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!