Sokszor merül fel a kérdés: a bor vajon orvosság vagy méreg? A táplálkozás szakértő Frank Cooper gyógyszerészeti, táplálkozási és környezeti szempontok alapján két éven át kutatta a bor és az egészség kapcsolatát, ezáltal számos válaszra lelt.

A kutatás abból a jelenségből indult ki, melyet régóta „a francia paradoxonként” emlegetünk. Ez a kifejezés arra utal, hogy míg a francia lakosság átlagban sokkal magasabb koleszterin- és telített zsírsav tartalmú étrendet fogyaszt, mégis a franciák körében alacsonyabb a koszorúér betegség vagy más szív- és érrendszeri megbetegedések gyakorisága, mint a többi, nyugati ország lakosságának körében. Már korábban is feltűnt, hogy ezek az adatok összefüggésben állnak a borfogyasztással, de 10 évvel ezelőtt az orvosok még azt hitték, hogy a borban található alkohol az, mely ilyen jótékony hatással lehet az érrendszerre.

Naponta maximum 2 dl bor elfogyasztása javasolt.

Pár évvel később azonban dán kutatások rámutattak, hogy míg a bor valóban rendelkezik egészségre gyakorolt jótékony hatásokkal, a többi alkoholos italról ugyanez már nem mondható el. A választ azok az amerikai kutatások adták meg, melyek először kezdtek foglalkozni a szabad gyökök és az antioxidánsok kapcsolatával. Amikor a testben oxidáció lép fel, a sejtek károsodhatnak, azonban a kutatók megfigyelték, hogy a növényekben található antioxidánsok ellensúlyozzák ezt a folyamatot.

A növényekben található, eme jótékony összetevőket fitotápanyagoknak nevezzük, ide tartoznak azok a vegyületek, melyek a növények színéért, illatáért, ízéért és nem utolsósorban gyógyító hatásáért is felelősek. Ezek a növényi fitotápanyagok az emberi szervezet számára kulcsfontosságú szereppel bírnak, hiszen ezeket nem képes önmaga számára előállítani, hanem kizárólag a zöldségekből és a gyümölcsökből tudja beszerezni azokat.

Felfedezték, hogy a borban található fitotápanyagok – így a flavonoidok és a resveratrol – megakadályozzák a lipidek, vagyis a zsírok és olajok oxidációját a testben. Ez azért nagyon fontos, mert a szív- és érrendszeri problémák fő oka az artériák falain keletkező oxidációs sérülések, melyeket az érrendszerben keringő lipidek és a koleszterin okoz, és hosszú távon gyulladt bevonatot képeznek az érfalakon. A gyümölcsben, zöldségben gazdag étrenddel rendelkező, és a bort kis mennyiségben, rendszeresen fogyasztó régiókban ezért kevesebb a szívbetegségek előfordulása.

A vörösborokban több fitotápanyag található, mint a fehérekben, ellenben a fehérborokban kevesebb az etanol (alkohol). Ezzel pedig el is érkeztünk a bor fogyasztásának negatív aspektusaihoz. A borra számos páciens esetében alakul ki intolerancia, mely általában fejfájással, arcpírrel, emésztési zavarokkal és egyéb gondokkal jár.

Ezek a reakciók az esetek nagy többségében a borkészítés során felhasznált vegyi anyagok számlájára írhatók, míg ritkán magában a szőlőben található vegyületekre alakul ki az allergia. A törvény által engedélyezetten a borkészítésben használható vegyi anyagok tartalmaznak növényvédőszereket, gyomirtószereket, a felszerelést tisztító kémiai anyagokat és szulfit tartósítószereket.

Mivel a rovarok és a gombás fertőzések komoly gondot jelentenek a szőlőtermesztés számára, a legáltalánosabb megoldás, hogy akár organikus, akár kémiai növényvédőszerrel permetezik le a szőlőt. Egyes szőlészetek természetes ként, vagy hidrogén-peroxidot alkalmaznak, melyek nem hagynak mérgező üledéket a szőlőszemeken, azonban a szőlészetek nagy többsége a hatékonyabb, így erőteljesebb szintetikus növényvédőszereket használja, melyek már nem tűnnek el nyomtalanul.

Meglepő lehet, hogy a bortermelés során a szőlőt a betakarítás után nem mossák meg, mielőtt feldolgoznák, hiszen legtöbbször erre nincs lehetőség a gépesített munkafolyamatban.

Kén-dioxid, szulfitok, E220

A „borallergiások” legnagyobb többsége valójában a borban található kén-dioxidra allergiás. Ez az összetevő több néven is megtalálható a címkéken, így szulfitokként, vagy akár E220-ként is. Mivel sok bort importálnak külföldről, ezeket hosszabb ideig szállítják és melegebb éghajlati övezeteken keresztül haladnak át a tárolásuk során, így magasabb szinten kell tartósítószerekkel megakadályozni a romlásukat. A borok a szállítás idejének hosszától függően eltérő arányban tartalmazhatnak kén-dioxidot, érdemes azt a bort választani, amely hazai bortermelő vidékről és megbízható pincészetből származik, illetve, amelynek kis mennyiségű fogyasztása sem vált ki fejfájást, vagy gyomorbántalmakat, mivel ezek alapján valószínűleg nem tartalmaz nagy mennyiségű kén-dioxidot.

Bár évszázadok óta tölgyfahordóban érlelik az italokat, ez az anyag is problémaforrás lehet az érzékenyebb szervezetűek számára, hiszen a tölgy sok tannint tartalmaz, melynek erős vegyi tulajdonságai vannak és kiválthat allergiát, másrészt a hordók belseje időnként alapos tisztítást igényel, melyet szintén vegyi anyagokkal végeznek, mely a fába ivódik, majd átszivárog a hordóban tárolt borba is. Sőt, még súlyosabb probléma, hogy a fahordókban, de a szőlőtárolásra és szállításra használt faládákban vagy farekeszekben is találtak már tribromofenolt, mely egy olyan vegyi anyag, amit a bútorgyártásban, építőanyag gyártásban alkalmaznak, hogy éghetetlenné tegyék a fát, és sajnos erősen mérgező anyagnak számít.

Parafa dugó, vagy menetes kupak?

Nos, erre a kérdésre az összes bortermelőnek biztosan megvan a maga válasza. Évszázadokon keresztül használták a parafa dugót, melyről köztudott, hogy lehetővé teszi a bor „lélegzését”, és így az évek során a bor nemesedését is.

Viszont természetes eredete révén elváltozást okozhat a bor színében és ízében is, ha a levegőben lappangó gomba klórral keveredik és trikloroanizol képződik – ez a klór pedig a parafatölgyből származhat, melyet klóralapú rovar irtószerrel kezeltek. A menetes kupak ezzel szemben lehetővé teszi a kevesebb tartósítószer használatát.

Tartalmazhat a bor hisztamint?

Ez egy általánosan elterjedt tévhit, mely természetesen hibás. A test allergén reakció során bocsáthat ki hisztaminokat, de ez teljesen természetes része az immunrendszer működésének, és a bor soha nem tartalmaz hisztamint.

Letargia, másnaposság

A nagyobb mennyiségű alkoholfogyasztás másnap letargiát okoz, ez senkinek sem újdonság. Az alkohol megterheli a májat, ezáltal az egész test lelassul, energiáját veszti. Amit ilyen esetben tehetünk, az elsősorban a vízpótlás, hiszen az alkohol vízelvonó hatású, ezért mindenképpen pótolnunk kell azt, hogy hidratáljuk testünket. Segíthetnek még a multi-vitaminok, de legfőképpen a B-vitaminok pótlása.

Etanol és a máj

A máj az etanolt acetaldehidre bontja, mely nagy mennyiségben mérgező, és mely egyébként a másnapi fejfájásért is felelős, hiszen az agyban lévő  idegsejtek membránjait irritálja. Napi egy-két pohár bor fogyasztása – különösen, ha étel mellé fogyasztjuk – még nem terheli meg a májat, de figyelni kell a megfelelő mennyiségű vízfogyasztásra is!

Acetaminofen/Paracetamol és az alkohol

Ausztráliában a vesebaj első számú okozója a paracetamol, mely egy gyógyszertárakban is kapható fájdalomcsillapító, és sajnos nagyon könnyen válhat toxikussá, ha az előírtnál akár egy kicsivel is többet veszünk be belőle, ráadásul a másnaposság során bevett paracetamol súlyosan befolyásolhatja a test regenerációját és vese-, vagy májelégtelenséghez is vezethet.

Mennyi a napi szinten fogyasztható egészséges mennyiség?

Naponta maximum 1-2 pohár bor fogyasztható, mely nem 2 teli poharat jelent! Ez az adag maximum 2 dl-t jelent. Ez az az adag, mely nem árt meg, hanem még jótékony hatással is van a testre, hiszen a vele elfogyasztott zsiradék feldolgozását megkönnyíti. Nem hiába fogyasztanak a franciák bort a sajt mellé. Megjegyzem ugyanakkor, hogy a bor mellett fogyókúrázni teljességgel reménytelen vállalkozás, aki diétázik és fogyni szeretne, az ne igyon bort és más alkoholos italféleségeket sem. Szinte minden gyógyszer a májban metabolizálódik, ezért az alkohol, mely szintén a májban bomlik le, ezek hatását befolyásolhatja. Rendszeres gyógyszerszedés mellett sem ajánlott a fogyasztása.

 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!