A galagonya vagy májusvirág, már az ókorban is jól ismert volt, de nem fogyasztották teáját, hanem az eladó lányok viselték ágait, illetve a rontás ellen a csecsemők bölcsőjébe helyezték.

Galagonya

Állítólag Krisztus koronája galagonyából volt, így ezer évig a növény a rossz és a halál szimbólumává vált. De ez a felfogás később megváltozott gyökeresen. 

1620-ban az Új Angliát megalapító ősatyák a Mayflower-rel érkeztek az újvilágba, a hajó nevének a magyar fordítása galagonya volt. Ebben az időben már a híres herbalista, Culpeper a szívbetegségek okozta vizenyő kezelésére javallta és ez az ajánlás ma is megállja a helyét. 

Német nyelvterületen a galagonya tinktúrákat előszeretettel alkalmazzák szívelégtelenségben szenvedő betegek kiegészítő terápiájaként. Sőt, sokkal többféle gyógynövénnyel gyógyítanak, mint nálunk. Sok egyéb ok közt talán ez is szerepet játszik abban, hogy ott a születéskor várható átlagos élettartam majd tíz évvel haladja meg a magyarországi értékeket.

A forrázathoz két teáskanálnyi szárított levelet vagy gyümölcsöt tesznek, 20 percig áztatják, leszűrik, édesítik (mert keserű) és napi egy-két csészényivel fogyasztják. A csésze ne legyen nagyobb 2dl-nél. 

Várandósok és gyermekek nem kaphatják. Több mint száz fajtája létezik, faanyaga keményebb, mint a tölgyfáé.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!