Most kb. 4-5% a sótartalmuk, ami évről évre igen kis mértékben, de növekszik.

Veséink képesek a felesleges sótól megszabadítani szervezetünket, de a verejtékezés nem áll ilyen kifinomult szabályozás alatt. Akár sok, akár kevés só van a szervezetünkben, a verejtékezés során a verejték (és a könny) sótartalma nem változik. Ezért van az, hogy ha valaki olyan munkát  vagy sportot végez, amely során nagyon sok verejték termelődik nála, okvetlenül pótolnia kell a nátrium és a klorid veszteséget, tehát a tiszta víz ez esetben nem megfelelő szomjoltó.

Amikor a szárazföldi állatok közös őse elhagyta a tengert, akkoriban a tengerek sótartalma csak 0,9% volt. Ezt őrzi ma is a szervezetünk, mivel a vérplazmánk ilyen töménységben tartalmaz nátrium-kloridot.

Amúgy természetes körülmények között a húsevők nem igényelnek külön só pótlást, szemben a növényevőkkel, akiknél a sót mindig pótolni kell. Nem csak a vén kecske nyalja meg a sót. Ha ezt a  gazda elmulasztja, az állatai szó szerint felfalják még az istállót is. 

Azt gondoljuk, a világon az első termék, amivel az emberek egymás közt kereskedtek, az éppen a só volt.

Az ajánlott só fogyasztásunk 4-6 g/nap (ennek a fele a nátrium és kb. a fele a klorid). A vegetáriánusoknak a só fogyasztásra oda kell figyelniük, mivel a növények nátriumban igen szegények, viszont káliumban nagyon gazdagok. Nekik tehát sózni kell!

A vérplazmában  nátrium szintje: 140 +/- 5mmol/l, a klorid 103mmol/l. A jódozott só csak ott indokolt, ahol a talaj jodid tartalma alacsony. A napi jód szükségletünk 150 mikrogramm, tehát a jódozott só igen kis mennyiségben tartalmazhat csak jódot. A só jódozását éppen 90 éve vezették be, de csak a jódszegény területeken ajánlott és nem mindenhol!

A vérplazma sótartalma szoros szabályozás alatt áll. Erre jó példa a lazac. Miközben a vándorlása során édesvízből indul, tengervízben halad, majd az édesvízben rakja le az ikráit, a vérplazmájának a sótartalma  nem változik. 

Miért lesznek egyre sósabbak a tengerek? A Föld lassan, de biztosan a világűr felé elveszti a vízkészletét, amit csak a világűrből jött jégmeteoritok pótolhatnának. Ezek nem jönnek olyan sűrűn szerencsére. Legutóbb, mikor erre járt egy nagyobb példányuk, kb. 65 millió éve, akkor pusztultak ki a bolygót uraló dinoszauruszok. A csillagok és bolygók gravitációja kipucolja a teret, ritkulnak a becsapódások, tehát a tengerek sótartalma egyre növekszik az évmilliók során.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!