Honnan, hová?

A nemesség és papság életkilátásai lényegesen jobbak voltak.

Nem teljesen világos, hogy mi volt az oka annak, hogy ilyen rövid ideig éltek akkoriban az emberek.

Az említett időszakban éhínség nem volt, mivel az ország nem volt túlnépesedve, erdei vadban gazdagok voltak. A legeltetéses állattartás fejlett volt, és bőségesen volt hely kenyérgabonák termesztésére is. A sok folyó halban nagyon gazdag volt, tehát Nyugat-Európához képest lényegesen jobb körülmények voltak akkor hazánkban.

A pestis nem okozott olyan kiterjedt járványokat, mint Európa nyugati felén, és a különböző hadjáratok, csaták okozta emberveszteség sem érte el a nyugat-európia mértéket.

A halálozás legfőbb okát tehát  betegségekben jelölhetjük meg. A kérdés csupán az, mik voltak ezek a betegségek.

Három ponton érdemes ezt megközelíteni a rendelkezésünkre álló források alapján.

Az első a nyilvánvalóan elterjedt alkoholizmus volt. Már a Sankt Gallen-i Évkönyvekben több mint ezer évvel ezelőtt Ekkehard mester arról számolt be, hogy eleink csöbrökben vedelték a bort és mindenki annyit ivott, amíg lábra tudott állni a részegségtől. Anonymus is megjegyzi, hogy a győztes csatákat követően eleink egy hétig tartó lakomát és ezzel együtt mértéktelen ivászatot tartottak.

Az I. Géza király alatt hazánkon átutazó arab krónikás is megjegyzi, a magyarok országszerte víz helyett egész nap bort isznak.

A minta adott volt, hiszen a krónikák megírták, hogy pl. IV. László királyunk szinte permanens részegség állapotában uralkodott, Vak Béla alatt minden udvaronc tudta, hogy a király minden kérésüket teljesíti, csak meg kell várni, míg lerészegedik. II. István királyunk sem szerette a józan perceket, nem sok ilyen pillanata volt, míg uralkodott.

A második ok a gyógyítás kultúrájának rendkívül alacsony színvonalában jelölhető meg. 
Könyves Kálmán királyunk gennyes középfülgyulladásban szenvedett, ami agytályoggal szövődött. Mikor állapota súlyosra fordult, udvari „orvosa” az ispántól kért segítséget, aki megállapította, hogy a fül üregén át a flastrom a király agyának nagy részét kiszívta, ezért fog meghalni hamarosan.

Hát ez nagyon szakszerű konzílium volt. Azért más királyságokban nem Ottmár ispán végezte a kezelést és nem ő volt a gyógyító szerzetes konzíliárusa. Pedig Kálmán király kora átlagát messze meghaladó, írni és olvasni tudó, latinul kiválóan értő uralkodó volt.

Ha ez volt a király udvarában, akkor képzelhetjük, hogy mi volt a köznép szintjén. Talán nem véletlen, hogy Kálmán király rendeletet bocsátott ki, melyben megvédte a gyógyító asszonyokat a boszorkány vádtól. Nem azt mondta, hogy nincsenek boszorkányok, hanem azt, hogy azoktól, akiket strigáknak nevezett, meg kell különböztetni azokat a szerencsétlen, többnyire özvegyasszonyokat, akiknek javait úgy lehetett a legkönnyebben megszerezni, ha máglyán elégették őket.

Az ilyen egyedül élő nők életben maradása szinte csak úgy volt lehetséges, ha kitanulták a gyógyítás mesterségét füvekkel, vagy "fizikoterápiát" – kenőasszonyok - végeztek. Ha ebben ügyesnek bizonyultak, akkor a közösség megtűrte őket, ha nem, a biztos halál várt rájuk.

A harmadik legfőbb ok az általános higiénés állapotokban jelölhető meg. Tudjuk, Árpád-házi Szent Margit több, mint harminc éven át nem mosakodott és nem is váltott fehérneműt. Na, ez azért már akkor is sok volt, de mindenesetre elgondolkodtató. 

A kéményekre kivetett adó is arra ösztökélte az embereket, hogy házaikban minél kevesebb legyen a kémény. A következmény egy iszonyatos levegőjű helység lehetett, ahol a levegő szennyezettebb lehetett, mint ma a Vár alagútban.

Azért az csak elgondolkodtató, hogy 1100 év alatt sem sikerült a lemaradásunkat behozni!