1930-ban Charles A. Lindberg kollégájával közösen megalkották a perfúziós pumpát, mely lehetővé tette, hogy operáció alatt a testen kívülre helyezett szervek életben maradjanak. 

Carrel-t sokat foglalkoztatta az öregedés kérdése is, 1912. január 17-én ezért egy kísérletbe kezdett, melynek során csirke embrió szívének szöveteit helyezte speciális környezetbe és megpróbálta minél tovább életben tartani a sejteket. Mivel rendszeresen cserélte (frissítette) a tápoldatot, több, mint 20 évig sikerült életben tartania a szövetet, ami hosszabb idő, mint amennyi ideig egy csirke él. Carrel ebből hibásan azt a következtetést vonta le, hogy minden sejt képes korlátlanul növekedni, ami a 20. század elején vezető nézetté vált a tudósok körében. 

Az emberi vér pH-ja enyhén lúgos: 7,365. A szervezet igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy ezt az értéket fenntartsa.

A 60-as években két kiváló tudósnak sikerült bizonyítania, hogy a differenciált sejtek csak limitált számú osztódáson képesek  keresztül menni haláluk előtt. Ez ma már a biológia egyik alappillére.

S bár Carrel tévedett egyben-másban, kísérletével mégis tökéletesen rávilágított arra, hogy megfelelő környezetben (amely ez esetben az ideális táptalajt jelentette) a sejtek, szövetek képesek egészségesen működni hosszú távon. 

Dr. Robert Young elmélete szerint az emberi sejtek, szövetek nem bírják és nem is tolerálják a savas környezetet.

Véleménye szerint Carrel csirke embrió szöveteihez hasonlóan az emberi sejtek is egészségesen tarthatók, ha megkapják a számukra szükséges tápanyagokat. Az emberi sejtek olyanok, mint a hal a vízben. Addig maradnak életben és működnek megfelelően, amíg fenn áll az ideális környezet. 

Dr. Robert Young redukcionista elméletében az összes betegséget egy közös eredőre, az elsavasodásra vezeti vissza. Teóriájából az is következik, hogy csak akkor lehetünk egészségesek, ha folyamatosan biztosítjuk szervezetünk számára a szükséges tápanyagokat és fenntartjuk testünk enyhén lúgos állapotát (pH 7,365) úgy, hogy közben a szervezetünk a kompenzációs mechanizmusait a lehető legkisebb mértékben használja csak.    

 

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!