Na, ez aztán a fából vaskarika, gondolhatnánk, hiszen kevés savanyúbb gyümölcsöt ismerünk, mint amilyen a citrom.

Azért a helyzet nem ilyen egyszerű. A citrom savasságát a citromsav adja, csakhogy a szervezetünkbe ez a sav nátrium hidrokarbonáttá, vagyis szódabikarbónává alakul át, ami már lúgos kémhatású.

Miért van ez így? 

A kémia egyik kőbe vésett szabálya, hogy az erős sav a gyenge savat a sójából felszabadítja.

A gyomor sósav sokkal erősebb sav, mit a citromsav, és amikor bekerül a szervezetünkbe a citromsav, akkor a mindenütt jelen lévő nátriummal sót képezne, amit azonban a gyomor sósav azonnal megakadályoz és a nátriumot a citromsavtól elrabolja. 

Így az erős sósavból ártalmatlan nátrium klorid (konyhasó) képződik, miközben víz szabadul fel a reakció során.

A konyhasó azután a vizes közegben feloldódik, és lejjebb, a belekben (ahol nincs már sósav hatás) a citromsavhoz újra hozzákötődik. Ez azonban egy nagyon gyenge sav sója, ami nátrium hidrokarbonáttá bomlik. A szódabikarbóna pedig széndioxiddá és vízzé válik szét.

A széndioxidot kilélegezzük, csak úgy, mint a vizet (erről mindenki meggyőződhet, ha rá lehel egy üveglapra).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!