Az új divatőrület szárnyakra kapott, ma már mindenki a Szilícium-völgy csoda kávéját issza, pedig az igazság az, hogy a jakvajas, sós tibeti kávé sokkal, de sokkal egészségesebb.

A teába tett jakvaj zsírosabb, mint a tehén vaj (előbbi zsírtartalma 90%, utóbbié 85%). Viszont van egy nagyon fontos különbség, ez pedig a só. A koffein dehidratálja, azaz kiszárítja a szervezetet (több vizeletet ürít a kávé fogyasztó, mint amennyit megiszik). 

A teában kevesebb a koffein, mint a kávéban (27 mg szemben a kávéban található 40-60 mg-mal). A koffein felszívódását lassítja a kókuszzsír (melynek a 45%-a valóban laurinsav).

Ez a nem kívánt hatása nagyon hasonlít az alkoholhoz. Ezért is van az, hogy amikor a koffein hatása elmúlik, az ember hirtelen elgyengül, fáradékony és dekoncentrált lesz. A jakvajas teával egészen más a helyzet. Mivel kisebb a koffein tartalma, alapból is kisebb vízveszteséget okoz. Mivel még meg is sózzák, ezáltal a vízzel elveszett sót is pótolják, továbbá arra késztetnek, hogy koffein hatás alatt is elégséges mennyiségben vegyünk magunkhoz vizet. 

A só, amit használnak a Himalája só, ami nem csak nátrium-kloridot, hanem számtalan hasznos nyomelemet is tartalmaz. Így a vajas, sós tea után sem nyolc, sem több órával nem következik be a fáradékonyság, aluszékonyság, dekoncentráció, amit a  kávé élvezői oly gyakran tapasztalnak és többnyire egy újabb kávéval próbálják megoldani a problémát.

Kőrösi Csoma Sándor egy egész tibeti telet kibírt gyenge szervezet ellenére a vajas, sós tea fogyasztása mellett. Nem volt egyébként olyan zord az a hely, ahol dolgozott, de a szervezete kétségtelenül nagyon legyengült volt azokhoz a körülményekhez. 

Már várom a kókusztejes, kakaóvajas hiperkávét, arabika vagy zöld kávé formájában megjelenni. Kevés kétségem van, hogy ez már csak napok kérdése.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!