Egy méter hosszú levélrostjait szizálnak nevezzük és nagyon erős kötelet, illetve szőnyget lehet belőle készíteni. 

Az agavé ősi fajtái mérgezőek, de az emberi lelemény határtalan. Kb. 500 éve snapszagavék erjesztésével állították elő a mescalt. Ezt már a spanyolok fejlesztették tovább a puqueből (ami nyers fermentált agavé lé volt), de a spanyolok ezt már kétszer desztillálták, majd 4 évig érlelték. A mescal nem csak alkohol, hanem magas alkaloida tartalma miatt is gyorsan képes volt zavart tudatállapot előidézésére. Ezért azután kevésbé „toxikus” fajokat keresve jutottak el a Tequilánánához 1620-ban. Az ebből készített égetett szesz a Tequila. Az amerikai-mexikói háború tette igazán híressé. 50% alkohol tartalmával kivívta azt a mondást: „Egy tequlia, két tequila, három tequila, padló."

Az aloe vera nagyon hasonlít az agavéhoz, bár semmi közük egymáshoz. Az aloe vera a trópusi Afrika ajándéka a világnak. Húsos leveleinek a nedve kiválóan gyógyítja a sebeket, az égéseket, az aranyér gyulladást, a nap okozta leégést, bizonyos ekcéma fajtákat. De ez már egy másik történet.

Ez már sokaknak nem felelt meg, ezért Carlos Herrera Tijuana egyik kocsmárosa a múlt század elején elkészítette a Margarita koktélt, ami már fogyaszthatóbb volt.

Ahol az agavé nőtt, ott korábban indiánok éltek. A fehérek apacsoknak nevezték őket, de ők soha nem ezt a nevez használták népükre. Ők voltak a mescalero indiánok. A törzs tagjai a meszkal agavé rostjaiból köteleket, ruhákat, sátrakat készítettek, sőt, megrágott agavé rostokból sodort golyóik a puskákban is helyettesítették az ólom golyót.

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!