A kiváló alapanyag természetes, ezért az egyik legfontosabbal, a vízzel kezdeném. A tea akkor finom, ha lágy vízzel készítik el. A kemény vizekből főtt teának az íze már nem kifogástalan.
A teafüvet le kell forrázni, de vegyük figyelembe azt, hogy a zöld tea készítésekor a víz hőmérséklete soha ne legyen több mint 70C fok.
Hazai vizeink meglehetősen kemény vizek, főleg a karsztvizes területeken (Bakony, Balaton felvidék), ezért mindig tisztított, lágy vizet használjunk.
A fekete teát 100C fokos vízzel forrázzuk le. A leforrázott teafüvet azonban 2-3 perc után ki kell szűrni a vízből, hogy ezzel megelőzzük a felesleges csersavak beoldódását, amitől az ital keserű lesz és savas.
A filteres teák nem ajánlottak, mert a papír íze megváltoztatja a valódi ízeket, azon felül pedig igazán jó minőségű teát soha nem tesznek filterbe.
A lyukacsos fémből készült teatojás, ha lehet, még rosszabb. Benne a levelek megduzzadnak és a közepe nem is tudja az igazi aromákat kibocsájtani magából.
A tavasszal szüretelt teák (first flush) mindig sokkal finomabbak, mint a nyári szüretelésűek (second flush).
A teacserje csúcshajtásait, ha külön szedik, akkor a legjobb minőségű teát szüretelik (Special, vagy S jelöléssel bír az ilyen termék, de szokták még az FTGOP1 jelölést is alkalmazni).
A minőségük alapján a teákat osztályozzák. Amin nincs ilyen lejölés, az nincs benn az első tíz osztályban (nagyjából ezt isszuk, ha a szupermarketekben vásárolunk teát, vagy ha filteres teát iszunk). A jó teáért érdemes szaküzletet meglátogatni, de ezek persze mindig drágábbak.