Alapvető működést végző szerveink (szív, agy, vesék izomzatunk) legfőbb tápláléka a cukor. A cukrot azonban a szervezetünk nem képes raktározni, hiszen a vérünkben is csak 5mmol/l van, ami a sejtek energia ellátásához nagyon kevés.

A cukrok a szervezetünkben glikogén formájában raktározódnak. A májban kb. 130 g glikogént tudunk raktározni (ez kb. a májszövet össztömegének a 10%-a), míg az izomzatban az izom össztömegének az 1%-a a glikogén (pl. egy erős, 40 kiló izomzattal rendelkező embernél ez kb. 400 g).

Ha a szervezet nem jut elégséges szénhidráthoz, testünk elkezdi saját fehérjéinek bontását.

A szervezetünk normális körülmények között a májban lévő glikogén felhasználásával, fizikai mozgás mennyiségtől függően fél-egy napig képes biztosítani a sejtek által megkívánt vércukor szintet, azután a glikogén elfogy a májból.

Ha a szervezet időközben nem jut szénhidráthoz, akkor elkezdődik a glikogén bontása az izomzatban, ami láttuk, lehet a máj glikogén akár 4-5-szöröse is, az izomzat tömegétől függően.

Igen ám, de a verseny kerékpárosok hatalmas iramot diktálnak, ami azt jelenti, hogy a még ideális, feltöltött májglikogén készlet mellett is, a májat kb. 1-2 óra alatt kiürítik. Ezt követően, hogy haladni tudjon az izomzat, glikogén kerül sorra. A kerékpárversenyzőknek szívós, de nem túl nagy az izomtömegük, mert ez nagy hátrányt jelentene, a gyors haladásban. Így néhány órán belül az izomzatukban levő glikogént is felhasználják.

Mivel a glikogén oldott formában tárolódik a sejtjeinkben és 1 g glikogén 3 g vizet köt meg, így a  glikogén bontás során jelentős vízvesztés lép fel. Pl. fél kg glikogén elégetése mellett, a kerékpáros 1,5 l vizet is veszít vagy a vizelettel vagy verejtékezés által.

Igyekeznek is a versenyzők a verseny folyamán folyamatosan pótolni a szénhidrátokat és a vizet.

Igen ám, de  mi történik akkor, ha a versenyző vagy az őt kísérő team rosszul kalkulál és elfogy a glikogén?

Az emberi szervezet a zsírokból nem képes cukrot szintetizálni, következésképpen az a kevés zsírszövet, ami a versenykerékpárosok sajátossága, a versenyzőkön nem segíthet. Ha sok lenne rajtuk, az sem segítene, a fenti ok miatt. Ilyenkor a szervezet a cukrot csak a saját fehérjéink (zömmel az izomfehérjék) lebontása útján (glikoneogenezis) képes csak előállítani, csakhogy ez az egyébként nem túl jó megoldás (kannibál megoldás)  a versenyzőn már nem segít. A glükoneogenezis lassú folyamata nem képes az intenzíven teljesítő sejtek szénhidrát igényét biztosítani, tehát bekövetkezik a rettegett "eléhezés" állapota.

Ilyenkor már többnyire hiába itatják, etetik a bringást, a felszívódás üteme is lassú (pláne fizikai terhelés közben), tehát a versenyzőnek van még pár perce, amíg küszködhet a biciklin és utána számára a futamnak vége van. Ezt a hibát néha még  legnagyobb menők is elkövetik. A probléma más állóképességet igénylő versenysportokban is jelen van (maraton futás, triatlon, magashegyek mászása, stb.).

Tetszett a cikkünk? Ajánlja ismerőseinek!